A jelenlegi gazdasági rendszer hatalmi egyenlőtlenségeinek egyik leglátványosabb megjelenése a multinacionális vállalatok hatalmának példátlan növekedése. A nagy cégek növekvő befolyását jól illusztrálják az olyan évről évre megjelenő összevetések, amelyek a világ 100 legnagyobb bevételt generáló entitását listázzák, az államok adóbevétele és a vállalatok bevétele alapján. Ezen a listán 2017-ben 71 multinacionális vállalat szerepelt és csak 29 ország, és az arány romlik az államok felől nézve, 2015-ben még 69, a megelőző évben 63 nagy cég került fel a listára.
Egy másik illusztráció, amit szokás emlegetni, hogy a 10 legnagyobb vállalatnak több a bevétele, mint a 180 “legszegényebb” országnak együttvéve (és ezek között olyan országok szerepelnek, mint például Írország, Indonézia, Izrael, Kolumbia, Görögország, Dél-Afrika).
Mi a probléma a korporatokráciával?
A vállalatok növekedésével önmagában nem is lenne probléma, a gondok inkább ott kezdődnek, hogy számos jel mutat arra, hogy ez csak látszólag szolgálja a társadalmak érdekét és a jelenlegi gazdasági világrend főszabálya a nagy cégek érdekeinek előnyben részesítése a társadalmakkal szemben. Ez a szabály a vállalatok terjeszkedésével egyre inkább érvényesül, hiszen egyre nagyobb gazdasági erővel rendelkeznek, hatalmas ellátási láncokat működtetnek, és olyannyira a saját érdekeik szerint alakítják a nemzetközi politikát, hogy az államok a saját érdekeikkel is szembe menve készségesen teljesítik a kívánságaikat. Erről tanúskodik a nagyvállalatok köztudott, mégis töretlenül sikeres nemzetközi adóelkerülése, mellyel hatalmas összegeket csatornáznak ki az államok zsebéből mégsem tesznek ellene hatékonyan a kormányok.
A nemzetközi politika alakításában a nagyvállalatok sikeresen kijátszák egymás ellen a kormányokat annak érdekében, hogy nagy adókedvezményeket kapjanak, vagy elérjék egy szabályozás megszüntetését. Ennek egy közelmúltbeli példája volt az a politikai szappanopera, melynek során az Európai Unió kormányainak hosszas vitatkozás után nem sikerült megállapodniuk egy szimbolikus mértékű, uniós szintű digitális adó bevezetésében sem, amely a legnagyobb internetes cégeket (például a Google-t, a Facebookot, az Apple-t) adóztatta volna meg, hiszen a helyi cégektől eltérően nem fizetnek adót azoknak az országoknak a többségében, ahol egyébként a nyereségüket termelik.
Ebben egyébként az internetes cégek hasonló gyakorlatot követnek, mint a többi multinacionális vállalat. Az Amazonnak például bizonyos, közelebbről nem meghatározott kedvezményeknek köszönhetően sikerült megcsinálnia azt a mutatványt 2018-ban, hogy nem fizetett szövetségi adót az Egyesült Államokban, miközben 11,2 milliárd dollár volt a nyeresége. A cég egyébként 2017-ben szintén nem fizetett egy dollár adót sem.
Ezekből a tünetekből jól látható, hogy a korporatokráciának nevezett jelenség (amikor egy gazdasági és politikai rendszert vállalatok és vállalati érdekek határoznak meg) virágkorát éli, és a nagyvállalatok hatalmával az államok, a civil szervezetek, vagy éppen a szakszervezetek egyre kevésbé képesek szembeszegülni, a politikai pártok pedig jellemzően nem is akarnak, mert az üzleti szféra gyakran jelentős összegekkel támogatja a működésüket.
Ez a hatalmi egyenlőtlenség gyors tempóban tovább tolódhat a vállalatok irányába. Lorenzo Marsili politikai aktivista, az Európai Alternatívák nemzetközi civil szervezet alapítója egy közelmúltban megjelent cikkben arra hívta fel a figyelmet, hogy egy újfajta hatalom születésének vagyunk tanúi, olyan “vállalatállamok” jönnek létre, amelyek hatalmukat képesek kiterjeszteni az egész világra és az államok szuverenitásának hagyományos fogalmai elveszítik jelentőségüket, mivel a vállalatok átveszik a funkcióikat. Vagyis egyre inkább benyomulnak az államok hagyományos működési területére. Annak alapján, hogy a nagy cégek jelenleg képesek az információ feletti kontrollra, szociális ellátásra, pénzforgalomra, félő, hogy egyszer az államhatalom végső szimbólumára, az erőszak feletti kontrollra is szert tesznek.
Ezzel párhuzamosan a hétköznapi emberek körében elterjedt jelenség a tehetetlenség érzése, ami fontos hajtóerő az ultranacionalista, szélsőséges politikai megoldások megjelenésében. A legyengült kormányok is a nacionalizmus és az idegengyűlölet eszközéhez nyúlnak, és próbálnak úgy tenni, hogy visszaragadták az állam feletti hatalmat, miközben a demokrácia súlyos válsága folytatódik.
A vállalati hatalom növekedése azt a kockázatot hordozza, hogy véget vet a demokratikus berendezkedésnek, és ez a lehetőség ma egyre inkább valósággá válik, hiszen ezeknek a szervezeteknek alig lehetséges a demokratikus kontrollja, miközben átveszik az államok helyét, és a világ folyását egyre kevésbé a demokratikus döntések határozzák meg, sokkal inkább ezeknek a cégeknek a belső szabályzatai.
A Facebook globális jegybanki szerepre tör
A korporatokrácia veszélyét jól illusztrálja a Facebook terjeszkedése azokon a területeken, ahol jobb lenne, ha a társadalom kontrollja érvényesülne. Ráadásul nem ez az egyetlen nagyvállalat, amely ebbe az irányba tart. A Google és az Amazon egyetemeket épít, amik egyre inkább autonóm miniállamokra kezdenek hasonlítani, saját infrastruktúrával, kereskedelemmel, szociális szolgáltatásokkal, hajléktalanszállókkal. A Google egymilliárd dolláros lakhatási beruházást jelentett be, miközben az államok egyre kevésbé képesek biztosítani polgáraiknak a megfizethető lakhatást.
Az Egyesült Államokban a jelek szerint egyre élesebben érzékelik a problémát. Az elmúlt hetekben az amerikai hatóságok két nagy jelentőségű trösztellenes vizsgálatot indítottak a technológiai szektor óriásai ellen.
A Facebook júniusban jelentette be, hogy saját globális kriptovalutát indít, várhatóan 2020 első felében. A Librának nevezett új pénz bevezetése hatalmas tömeget érint, hiszen a platformnak kétmilliárdnál is több felhasználója van jelenleg.
Az egyes monetáris politikák szerte a világon már most is nagymértékben támogatják a nagyvállalatok és a nagy vagyonnal rendelkezők érdekeit, melynek költségét a hétköznapi állampolgárok fizetik (a leglátványosabban például akkor, amikor a gazdasági válságokat követő megszorítások állampolgárok millióinak a megélhetését sújtják, a vállalatok és a vagyonosak viszont jól járnak a gazdaságösztönző monetáris intézkedésekkel).
A Facebook-valuta belengetése szintlépést jelez, ugyanis a cég egy olyan területre lép, amely az államok szuverenitásának egyik meghatározó jegye és a kormányzatok előjoga évezredek óta (a saját pénz kibocsátása és forgalmának szabályozása). A probléma további fontos része, hogy a monetáris politika nem egy semleges dolog, hanem éppen a javak és előnyök elosztásának az egyik fő eszköze.
Az ígéret szerint a Libra kezdetben nem egy független pénznem lesz, csak egy fizetési mód, amit egy konvertibilis valutakosárhoz kötnek. Azzal kapcsolatban viszont érzékelhető a bizonytalanság, hogy hogyan lenne az új fizetőeszköz egyáltalán szabályozható. Az új pénznemmel a Facebook igazgatóinak hatalmi eszköztára újabb eszközzel bővül, miközben már így is óriási hatalom összpontosul a kezükben, hiszen emberek milliárdjainak adataihoz van hozzáférésük, nem elszámoltathatóan. Komoly az esély, hogy monetáris intézkedéseikben ugyanilyen elszámoltathatatlanok maradnak. Kérdés például, milyen hatással lesz az új valuta az olyan országokra, amelyeknek instabil vagy gyenge a valutájuk. Lehet, hogy az argentin peso vagy a venezuleai bolivar fő helyettesítőjévé válik. Arra viszont nincsenek garanciák, hogy a Facebook igazgatói nem élnek vissza a hatalmukkal és például nem használják arra a Librát, hogy megzsaroljanak egyes kormányokat.
A Facebook ráadásul nem éppen nem az cég, amelynek szerencsés lenne lehetővé tenni, hogy ilyen nagy hatalmat szerezzen. A vállalat ugyanis pont a visszaélések terén bizonyított már. A Cambridge Analytica botrány 2018-ban azért pattant ki, mert kiderült, hogy a Facebook illetéktelenül hozzáférést adott a Cambridge Analytica politikai tanácsadócégnek 87 millió felhasználó adataihoz, és az adatok felhasználásával a cég részben illegális módszerekkel, koholt vádakkal és álhírekkel jelentős mértékben hozzájárult Donald Trump választási győzelméhez 2016-ban. A botrány keményen rámutatott arra, hogy a vállalatok több milliárd ember személyes adatait hasznosíthatják propagandacélokra, komoly hatást gyakorolhatnak a közvéleményre, manipulálhatnak politikai nézeteket, vagy nemsokára akár a nemzeti identitást is ők határozhatják meg.
Az új pénznemmel a Facebook egyértelműen az állami hatalom és a politikai döntéshozatal egy fontos eleméhez kap hozzáférést. Megtörténhet, hogy a Facebook ezzel megteszi az első lépést afelé, hogy a világ legfontosabb bankjává váljon. A kormányok jobbban tennék, ha elejét vennék ennek. Ahelyett, hogy egy globális pénznem bevezetését egy multinacionális vállalatra hagynánk, inkább egy új politikai megegyezéshez és intézményhez kellene kötni, amelyre építve át kellene alakítani az 1944-ben létrehozott Bretton-Woods-i intézményeket, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank.
Az is politikai megoldásra vár, hogy az államoknak nem kellene egymással versenyezniük az adóbevételekért, hanem közös fiskális politikát kellene kialakítaniuk a multinacionális vállalatokkal kapcsolatban. Ugyanígy azt is el lehetne kerülni, hogy nem elszámoltatható vállalati igazgatótanácsok nyerészkedjenek a big data (magyarán a nagy adathalmazok) piacán, miközben az államok a közjó érdekében is használhatnák ezeket.
Az elavult nemzetállami politizálás ugyanis valószínűleg nem képes visszaszerezni a kontrollt a vállalatállamokkal és olyan kihívásokkal szemben, mint a klímaválság, a migráció, a mesterséges intelligencia. Ezekre a problémákra az államok lehet, hogy csak úgy tudnak hatékonyan reagálni, ha összefognak és közös megoldásokat alakítanak ki.
(Kiemelt kép: Thomas Hawk)
