Tizenkét uniós ország, köztük Magyarország is nemet mondott az EU Versenyképességi Tanácsának november 28-i ülésén a vállalatok nyilvános országonkénti jelentéstételi kötelezettségről (CBCR) szóló bizottsági javaslatra. A javaslat arra kötelezné a multinacionális vállalatokat, hogy tegyék nyilvánossá, hogy hány alkalmazottjuk van, milyen tevékenységet folytatnak, mekkora a bevételük, a tevékenységükből származó nyereségük és a befizetett adójuk azokban az uniós országokban, ahol jelen vannak.

Tordai Bence párbeszédes képviselő kérdésére arról, hogy mi lesz a magyar kormány álláspontja a javaslattal kapcsolatban, a magyar parlament november 25-i ülésén baljós válasz érkezett Tállai Andrástól, a Pénzügyminisztérium államtitkárától, az erre alapozott sejtések pedig végül beigazolódtak: Magyarország nem támogatta a CBCR javaslatot a tanácsülésen.

Az ellenzők egyik legfőbb kifogása a döntés jogalapjára vonatkozott. Több ország egészen pontosan arra hivatkozva utasította el a javaslatot, hogy az valójában fiskális kérdésről (adóügyről) szól, ami azt jelenti, hogy elfogadására nem elég a minősített többség, a javaslatot az Európai Unió Működéséről szóló szerződés 115. cikkében foglaltak szerint, különleges jogalkotási eljárásban kellene tárgyalni, döntést hozni pedig ennek megfelelően egy másik tanácsi formációban, a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsban és csakis egyhangúlag lehetne róla.

Azonban ha csak egyhangúlag lehetne elfogadni a javaslatot, az azt jelentené, hogy bármely tetszőleges EU-s adóparadicsom vétója elég lenne ahhoz, hogy a hosszú évek óta készülő javaslatot a szőnyeg alá söpörje.

A nemmel szavazó országok valamilyen formában mind kifejezték ugyan, hogy a javaslat céljával, annak tartalmával és az átláthatóság előmozdításának szükségességével alapvetően egyetértenek, a döntés jogalapjára vonatkozó kifogásuk azonban álságos, és elutasításuk végső soron mégis arról tanúskodik, hogy a multinacionális cégek érdekeit helyezik előbbre az európai polgárokénál. Azokét a vállalatokét, melyek az Euópai Bizottság becslései szerint évente 50-70 milliárd eurónyi adóval rövidítik meg az európai államkasszákat.

Egyébként jól látszik, hogy azok az országok, melyek a javaslat ellen szavaztak, éppen azok, melyek kedvező adózási feltételekkel csábítják magukhoz az óriásvállalatokat. Köztük van Luxemburg, Málta, Ciprus, Írország, Lettország, Szlovénia, Észtország, Ausztria, Csehország, Horvátország és Magyarország is.

Ugyan indoklásában szintén a döntés jogalapjára hivatkozott, Svédország vélhetőleg attól tartva szavazott nemmel a javaslatra, hogy az felhigítaná a jelenleg érvényben lévő svéd szabályozást, amely sokkal szigorúbb átláthatósági feltételeket szab a vállalatoknak.

Ezzel szemben pozitív fejlemény, hogy tizenhárom ország támogatta a javaslatot, három pedig nem foglalt állást a kérdésben, ám ez nem volt elég a minősített többséghez, melyre a javaslat elfogadásához lett volna szükség. Különösen kellemes csalódást okozott, hogy Hollandia, annak ellenére, hogy kvázi adóparadicsomként működik, támogatta a javaslatot. 

A történet pedig itt még nem ért véget, Svédország kérésére a javaslat az ECOFIN tanácsi formáció napirendjére került, ahol ma tárgyaltak róla ismét a tagállami miniszterek. Olaszország gazdasági minisztere, Roberto Gualtieri emlékeztetett, hogy a bankok esetében már bevezették a nyilvános jelentéstételi kötelezettséget, amit szintén minősített többséggel szavaztak meg az illetékes tanácsi formációban, és ami ellen akkor még egyetlen tagállamnak sem volt kifogása. Feltette a kérdést, hogy miért van az, hogy a minősített többségi eljárás a bankok esetében lehetséges volt, de a vállalatok esetében már nem az. Gualtieri azt is elmondta, hogy szerinte a szigorúbb eljárási feltételekhez ragaszkodó tagállamok valójában a javaslat tartalmi gyengítésére törekszenek.

Az Európai Unió Tanácsának Jogi Szolgálata pedig felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárás megváltoztatásához szintén egyhangú szavazásra lenne szükség, de mivel a tagállamok között nincs egyetértés abban, hogy a minősített többségű rendes jogalkotási eljárás helyett egyhangúsághoz kötött különleges jogalkotási eljárást kellene alkalmazni, ezért ezzel valószínűleg csapdahelyzet áll elő. A Jogi Szolgálat javaslatot tett arra, hogy amennyiben a jogszabályjavaslatot a tagállamok nem tudják jelen formájában rendes eljárásban elfogadni, a Tanáccsal közösen pontosítják az irányelvtervezet bevezető részét, hogy egyértelműsítsék, hogy a javaslat vállalati jogra (és nem fiskális kérdésekre) vonatkozik. Ez egy konstruktív javaslatnak tűnik, kérdés, hogy meglesz-e a politikai akarat az ügy előremozdítására.