Az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű szervezet egy újabb nemzetközi adóelkerülést feltáró adathalmazt hozott nyilvánosságra, mely a Mauritius Leaks néven vált híressé. A Conyers Dill & Pearman nevű ügyvédi irodából kiszivárgott, emailekből, bankkivonatokból és szerződésekből álló irattömegből, mely összesen több mint 200 000 dokumentumot jelent, fény derül Mauritius központi szerepére abban, hogy a szigetország által biztosított speciális jogi környezet segítségével különböző multinacionális vállalatok hogyan kerülik el az adófizetést a világ néhány legszegényebb országában. Alább a Eurodad állásfoglalását közöljük magyar nyelven.

A MauritiusLeaks egy újabb sokkoló példa a döbbenetes mértékű vállalati adóelkerülésre. A kiszivárgott iratokból láthatóvá válnak az adóelkerülés súlyos következményei a világ legszegényebb országaira nézve. Ha a vállalatok kevesebb adót fizetnek, annak vagy az az eredménye, hogy mindenki másnak többet kell adóznia, vagy pedig egyszerűen kevesebb pénz jut olyan közszolgáltatásokra mint kórházak vagy iskolák. Az adóelkerülés hatásai különösen károsak a fejlődő országokra nézve, ahol szűkösek a pénzügyi lehetőségek a fejlesztés területén.

A MauritiusLeaks ismét emlékeztet minket arra, hogy a jelenlegi nemzetközi adózási szabályok semmit sem érnek. Az OECD 2015-ös Adóalap-erózió és Nyereség-átcsoportosítás Projektje (BEPS, Base Erosion and Profit Shifting) volt a legutóbbi próbálkozás, hogy felülvizsgálják a globális adószabályokat, de az nem nyújtott megoldást a nagyarányú vállalati adóelkerülésre. Mauritius csupán egy a megannyi adóparadicsom közül, amelyeknek sikerült úgy manőverezniük a nemzetközi jogszabályok útvesztőjében, hogy lehetővé tegyék a vállalatok számára befizetett adójuk csökkentését. Európában is találunk néhány ilyet, elég csak Hollandiára, Luxemburgra vagy Írországra gondolnunk.

A kormányok jelenleg is tárgyalnak a nemzetközi adórendszer újratervezéséről, mi pedig örömmel vesszük, hogy végre eljutottak a felismerésig, hogy a rendszer nem működik. Sajnos azonban nagy a veszélye annak, hogy az országok ismét csak a legkisebb közös nevezőig jutnak el, és a jelenlegi rendszer hibáit átmenekítik a következőbe. Az is aggodalomra ad okot, hogy az OECD-ben a tárgyalások továbbra is zárt ajtók mögött zajlanak, és a világ országainak több mint harmada nem kapott helyet a tárgyalóasztalnál. Valójában egy minden érintettet bevonó és átlátható tárgyalási folyamatra van szükség az ENSZ égisze alatt, amelyben minden ország egyenlő feltételekkel vehet részt. 

Sok nemzetközi adóbotrány, köztük a MauritiusLeaks sem robbanhatott volna ki közérdekű bejelentők nélkül. De az nincs rendben, hogy óriási kockázatokat vállaló egyénekre kelljen támaszkodnunk, ha fel akarjuk tárni a globális adórendszer kudarcait. Valódi átláthatóságra van szükség, hogy a nyilvánosság előtt is világos legyen, hogy a multinacionális vállalatok hol folytatnak üzleti tevékenységet, és mennyi társasági adót fizetnek a tevékenységük helye szerinti országokban.