Hong Kong, Chile, Kolumbia, Bolívia, Ecuador, Szudán, Libanon, Irán, Irak, Franciaország: ezekben az országokban mind nagy tüntetések voltak 2019 utolsó hónapjaiban. Bár a tüntetések kiváltó okai eltérőek voltak, az ENSZ Fejlesztési Programjának (United Nations Development Programme; UNDP) új tanulmánya szerint az egyenlőtlenségek valamilyen formája minden esetben ott volt az okok között. Ahogy Achim Steiner, a UNDP vezetője fogalmazott, “az emberek különböző okok miatt mentek az utcára: a vonatjegyek vagy a benzin drágulása, vagy akár a politikai szabadságjogok, a méltányosság vagy az igazságosság követelése miatt. Ez már az egyenlőtlenség új arca, és ahogy az új tanulmány rámutat, ezekre az egyenlőtlenségekre is vannak megoldások”.

A tanulmány szerint az egyenlőtlenségek új generációja jelent meg a világban, és ezek az egyenlőtlenségek három nagy terület, az oktatás, és a klímaváltozás, valamint a technológiához való hozzáférés körül koncentrálódnak. Azokban az országokban, ahol magas a humán fejlettség szintje, a szélessávú internethozzáférés például 15-ször, a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya pedig hatszor olyan gyorsan nő, mint azokban az országokban, ahol a humán fejlettség alacsony. Ráadásul amíg diplomával vagy internet hozzáféréssel rendelkezni korábban csak előny volt, manapság ezek nélkül szinte alig van esély az érvényesülésre.

A 2019-es Emberi Fejlettségi Jelentésben emiatt az ENSZ az 1990 óta közölt, az oktatást, a várható élettartamot és az életszínvonalat figyelembe vevő humán fejlettségi index mellett közzétette az egyenlőtlenségekkel korrigált indexet is. Ennek brutális következményei vannak az emberi fejlettség értékelésénél, ugyanis az egyenlőtlenségeket figyelembe véve 2018-ra vonatkozóan 20 százalékkal alacsonyabb fejlettség jött ki, mint anélkül. 

Hogy ez miért van? Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi a különbség a két index között, nézzük meg, hogy Magyarország hogy állt az egyes mutatókban. A hagyományos HDI alapján készített listán Magyarország 43. a listán szereplő 189 országból, és magasan fejlett országnak számít. A hagyományos HDI-ben Magyarország pontszáma 0,845, az egyenlőtlenséget figyelembe véve azonban ebből 8 százalékot veszít, tehát ebben a mutatóban már csak 0,777 pontot ér el.

Az új mutatószám a HDI három komponensét, a várható élettartamot, a várható oktatásban eltöltött évek számát és az egy főre eső átlagos jövedelmet súlyozza az adott területre jellemző egyenlőtlenséggel. Tehát például ha nagy az egy főre eső GDP, de nagyon egyenlőtlenül oszlik meg, akkor ennek a komponensnek az egyenlőtlenséggel korrigált HDI-mutatóhoz való hozzájárulása kisebb lesz. Magyarországon a listán szereplő országokhoz képest az egyenlőtlenség leginkább jövedelmi viszonyokban van negatív hatással az emberi fejlettségre, oktatásban és várható élettartamban a lista első 10 helyezettje között is bőven találni olyan országokat, ahol az egyenlőtlenség olyan mértékben csökkenti ezeknek a területeknek a HDI-re gyakorolt hatását, mint Magyarországon.

Ahogy a táblázatban is látszik, a három komponens közül a jövedelmi különbségek gyakorolják a legjelentősebb negatív hatást az emberi fejlettségre. A tanulmány ezért több javaslatot is tesz az ilyesfajta egyenlőtlenségek csökkentésére. 

A jövedelmi egyenlőtlenségeket számos olyan tényező határozza meg, ami az emberekre már születésüktől kezdve hatással van. Az Egyesült Államokban például egy kutatás szerint a magasan iskolázott, stabil munkahellyel rendelkező szülők gyerekeinek szókészlete háromszor akkora, mint azoknak, akiknek a szülei szociális juttatásokat kapnak. Az ENSZ szerint ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyek ezeket a hátrányokat már a gyerekek születésétől kezdve ellensúlyozzák. 

A jövedelmet azonban nemcsak ez, hanem a munkaerőpiac és általánosabban a gazdaság helyzete is jelentősen befolyásolja. Az elmúlt években számos közgazdász hívta fel a figyelmet rá, hogy a cégek piaci erejének növekedésre rontja a munkavállalók munkaerőpiaci lehetőségeit. A tanulmány szerint ezért megfelelő versenypolitikai eszközökkel kell fellépni egyes iparágak monopolizációja ellen annak érdekében, hogy nőjön a bérhányad ezeken a területeken.

Az oktatás és valós gazdasági verseny biztosítása mellett az ENSZ szerint a méltányos adórendszer lehet a harmadik elem, ami segíthet az emberi fejlődést gátló egyenlőtlenség csökkentésében. Ebbe beletartozik a digitális cégek és a multinacionális vállalatok igazságosabb adóztatása, a lefelé tartó adóverseny és a kiskapuk megszüntetése az nemzetközi adórendszerben, amikről egytől egyig egyre több szó esett az elmúlt időszakban.

A tanulmány szerint a jelenlegi is zajló digitális forradalom olyan robbantást idézhet elő a globális egyenlőtlenségekben, mint amit az első ipari forradalom idézett elő, amikor a világ országai két részre szakadtak. Akkor az országok egyik részéből gazdag exportőr lett, a másik részükből pedig szegény nyersanyagtermelő. Mindez ráadásul együtt járt a fosszilis energia globális felfutásával, ami hozzájárult ahhoz, hogy ma a klímaváltozás az egyik legnagyobb emberiséget fenyegető veszélyforrás.

A digitális forradalom azonban az ENSZ szerint az emberi fejlődést is elősegítheti, amennyiben megfelelő intézkedésekkel biztosítjuk, hogy mindenki részesüljön az előnyeiből. Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint ezt például a digitális platformokkal dolgozó szabadúszók szociális hálójának létrehozásán, valamint az életen át tartó tanulást lehetővé tevő állami megoldások segítségével lehet elérni. Mindezt pedig például abból a szén-dioxid-adóból lehetne fedezni, amivel meg lehetne állítani a klímaváltozást is. Ennek a bevezetése eddig gyakran társadalmi ellenállásba ütközött, azonban ha a bevételeket megfelelő célokra osztjuk vissza, az ENSZ Fejlesztési Programja szerint mindenki számára elfogadhatóvá lehet tenni a károsanyag-kibocsátás adóztatását.

Az idei jelentés azonban nem csak az oktatási, jövedelmi, és várható élettartamra vonatkozó egyenlőtlenségekre tért ki. Létrehoztak ugyanis még egy új mérőszámot, amivel a nemi egyenlőséget tudják mérni. A “társadalmi norma index” alapján a jelentésben szereplő országok felében romlott a helyzet a nemi egyenlőség területén az elmúlt években. Ha a jelenlegi trendek változatlanok maradnak, a tanulmány szerint 202 évig fog tartani, mire a férfiak és a nők egyenlő esélyekkel indulhatnak a munka világában. És miközben a zaklatásról és a nemi erőszakról a nyugati világban egyre több szó van, az esélyegyenlőség globálisan nem javul, sőt inkább romlik. Egy 77 országban elvégzett közvélemény-kutatásban arról kérdezték az embereket, hogy a férfiaknak eredendően jobb adottságaik vannak-e ahhoz, hogy politikusok és üzletemberek legyenek. 

A válaszadók nagyjából 50 és 40 százalékban értettek ezzel a kijelentéssel egyet. A jelentés szerint ezért olyan intézkedésekre van szükség a világban, amelyek figyelembe veszik a nők érvényesülését hátráltató előítéleteket, társadalmi normákat és hatalmi viszonyokat. A gondoskodási feladatok, például a gyereknevelés feladatainak egyenlőbb megosztását elősegítő intézkedések például ilyenek lehetnek, hiszen a férfiak és a nők közti jövedelmi egyenlőtlenségek jelentős mértékben 40 éves koruk előtt alakulnak ki. Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint azonban csak politikai akarat kérdése, hogy ezeket, és a korábban bemutatott intézkedéseket a világ országai végrehajtsák.