A klímaváltozás kapcsán visszatérő érv, hogy valójában a túlnépesedés tehető felelőssé a bolygó pusztulásáért. Ez a vélekedés ráadásul nem nélkülözi a rasszista felhangokat sem, hiszen az utóbbi évtizedekben jelentős népességnövekedés főként Afrikában és Ázsiában zajlott le. Tény, hogy a Föld népessége még a napjainkban is növekszik és látszólag nem utal semmi rá, hogy vége lenne ennek a növekedésnek, az erőforrások pedig végesek.
Azonban veszélyes irány túlságosan a népességre, vagy annak a szabályozására fókuszálni, és a világ demográfiai trendjei sem olyan egyszerűek, mint ahogyan azt sokan hiszik. Chelsea Follett a Human Progress igazgatója egy Quorára írt bejegyzésben felidézi, hogy a huszadik században a hetvenes években vált slágertémává a túlnépesedés kérdése.
Ekkortájt történtek az első nagyszabású népességszabályozási kísérletek a században. Indiában 8 millió férfit és nőt sterilizáltak, hogy így harcoljanak a növekvő népesség ellen, de történtek kényszer-sterilizálások Mexikóban, Bolíviában, Peruban, Indonéziában, Bangladesben. Kínában pedig egészen a közelmúltig büntették azokat, akik egynél több gyereket vállaltak. Azonban Follett szerint a tény, hogy bár jelenleg több mint kétszer annyi ember él a Földön, mint 1970-ben, az éhezés mégis drasztikusan csökkent, azt bizonyítja, hogy az erőforrások elosztása jóval többet nyom a latba, mint hogy mekkora a népesség. Persze, ha örökre növekedne a népesség, akkor előbb utóbb a legjobban elosztott erőforrások is kevésnek bizonyulnának. Azonban a kutatások szerint még ebben a században tetőzni fog a népességnövekedés. Ezt követően pedig csökkenés várható, ugyanis a magas termékenységi arányszámmal (TFR) bíró országokban is csökkenni fog a TFR, ahogyan nő az életszínvonal.
Lehet az éhezésért nem a túlnépesedés a felelős, de mi van a klímaváltozással? A túlnépesedés és klímaváltozás kapcsolatának kérdése előkerült a Világgazdasági Fórum éves davosi gyűlésén is, ahol - ahogy azt nemrég a Conversation.com cikke is felidézte - maga a híres főemlőskutató, Jane Goodall is úgy nyilatkozott, hogy a túlnépesedés tehető felelőssé a környezeti károkért.
„A dolgok, amikről beszélünk, nem jelentenek problémát, ha akkora lenne a népesség, mint 500 évvel ezelőtt” – mondta Goodall. Ahogyan arra Follett is felhívta a figyelmet, az ilyen kijelentések egész egyszerűen tévesek, ráadásul veszélyes következtetésekhez vezetnek. A nyolcvanas évek végén nagy port kavart egy, a radikális környezetvédő Earth First! Csoportnak tulajdonított írás, amelynek a címe „Az AIDS a válasz a környezetvédők imáira?” volt a címe, olvasható a Los Angeles Times archívumában. Az írás többek között azt fejtegette, hogy a betegség pusztítása, bár tragikus, de jót tesz a bolygónak, hiszen főleg Afrikát sújtja, ahol a legtermékenyebb területek találhatóak.
Mielőtt rátérünk arra, hogy mennyit számít a populáció a környezetszennyezésben, nézzük meg, hogy tényleg a végtelenségig fog-e nőni a föld népessége. Ahhoz, hogy megértsük az emberiség népességének változását, meg kell értenünk azt is, hogy nem úgy szaporodunk, mint az állatok. Akik a Föld szélsőséges túlnépesedését vizionálják, azok jellemzően abból indulnak ki, hogy a növekedés exponenciális, egy párnak például kettes termékenységi arányszám mellett lesz két gyereke, a két utódnak majd négy utódja összesen, amazoknak nyolc, és így tovább. Ha megnézzük, hogy hogyan alakult a Föld népessége időszámításunk előtt 10 ezer óta, akkor némileg érthető az aggodalom:
Azonban figyelembe kell azt is venni, hogy a termékenységi arányszám globális átlaga folyamatosan csökken, és egy idő után el fog érni egy pontot, ahol annyi gyerek születik, ami pont pótolja a népességfogyást. A fejlett világ országaiban ez a szám már rég a népszaporulat fenntartásához szükséges szinten vagy az alatt van, tehát ezek az országok stagnálnak vagy folyamatosan fogynak. Becslések szerint a század végére extrém módon lelassul, vagy meg is áll a világ népességnövekedése:
Valójában persze van egy olyan tényező is, amely bizonyos körökben témává teszi ezeket a demográfiai trendeket: az, hogy Afrikában a legmagasabb a termékenység, így hosszútávon az afrikaiak aránya nőni fog, például az európaiakhoz mérten. Azonban, ha ez valakit foglalkoztat, az pusztán ideológiai kérdés, és semmi köze nincs a környezethez.
De ha ez mind igaz, akkor miért jönnek folyamatosan aggasztó hírek a bolygó sorsával kapcsolatban? Egyszerű: sokkal hatékonyabban szennyezzük a környezetünket, mint régen. Kína és az Egyesült Államok már a lassulás fázisában van népesség terén, lassan várhatóan csökkenni is fog a népességük, ha csak a természetes népszaporulatra támaszkodnak. Mégis évről évre ez a két ország felelős a teljes szén-dioxid-kibocsátás közel feléért. Egy ország károsanyag-kibocsátását az egy főre eső kibocsátás és a népesség mennyisége határozza meg. Az erősen iparosodott, fogyasztásorientált országokban sokkal magasabb az egy főre eső kibocsátás, mint a fejlődő országokban. Ha a Föld népességét kettéosztjuk, akkor a gazdagabb fél lesz felelős a teljes szén-dioxid-kibocsátás 86 százalékáért, míg a maradék ötven százalék, csak 14 százalékért felelős. Más becslések szerint még kevesebbért, az Oxfam számítása alapján például csak 10 százalék jött ki.
A legszegényebb országok, amikben a világ lakosságának 9 százaléka él, és jellemzően ezekben az országokban nagyon magas a termékenység, csak a teljes kibocsátás 0,5 százalékáért felelősek. Még ha hirtelen meg is jelenne 3-4 milliárd ember ezekben az országokban, az is alig pár százalékkal járulna hozzá az üvegházhatású gázok növekedéséhez. Ellenben, ha a magas jövedelmű országok népessége hirtelen 1 milliárd fővel nőne, az a jelenlegi fogyasztás mellett harmadával növelné meg a szén-dioxid-kibocsátást.
Becslések szerint a Föld legtehetősebb 10 százaléka felelős a teljes szén-dioxid-kibocsátás közel feléért, és ahogy egyre jobban felgyorsul a vagyon központosodása a világban, ez az arány is várhatóan csak nőni fog. Az igazságtalanság a dologban, hogy a klímaváltozás viszont azokat érinti a legsúlyosabban, akik az alsó 50 százalékban vannak. Őket fenyegetik leginkább az áradások, az extrém meleg, a kiszámíthatatlan csapadék, és az egyéb természeti csapások, amelyek összefüggésbe hozhatóak az éghajlatváltozással. Afrika, Ázsia és Dél-Amerika issza meg a klímaváltozás levét, miközben történelmi léptékben nézve ők a legkevésbé felelősek érte. A probléma hátterében tehát az erőszakosan pörgetett gazdasági növekedés, a leggazdagabb réteg túlfogyasztása, és az a berendezkedés áll, amely a profitot és nem a társadalom és a bolygó javát helyezi előtérbe.
