Az argentin államadósság újratárgyalása bebizonyíthatná, hogy nem csak üres lózung a fenntarthatóság a nemzetközi pénzügyi rendszerben
A koronavírus-járvány következtében világszerte emberek százmilliónak kell kialakulóban lévő gazdasági válsággal szembenézniük, amelyet sokan az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb visszaesésének tartanak az előrejelzések alapján. A gazdasági hatások azonban nagyon eltérőek lehetnek attól függően, hogy az egyes országok gazdaságait milyen állapotban találta a járvány. A már korábban is törékeny gazdasági helyzetben lévő országok közül kiemelkedik Argentína, amely ha péntekig nem tudja újratárgyalni 65 milliárd dollárnyi adósságát, akkor államcsődöt kell jelentenie.
Ebben az esetben ez lenne Argentína történelmének kilencedik államcsődje. De hogy jutott az argentin gazdaság ilyen helyzetbe? 2016-ban a hosszabb idő után újra hatalomra jutó jobboldali kormány konzervatív gazdaságpolitikai lépésekkel kísérelte meg beindítani a gazdasági növekedést. Mauricio Macri kormánya azonban képtelen volt stabilizálni az ország gazdaságát.
Az infláció és az argentin peso árfolyama elszállt, és a koronavírus által sújtott gazdaság – immár a baloldali Alberto Fernández kormányzása alatt – az egymást követő harmadik évben is recesszióba fordult. 2018-ban Macri 56 milliárd dolláros IMF-csomagot írt alá a gazdaság stabilizálása érdekében, amit a magánhitelezők adósságai mellett most szintén újra kell tárgyalni. A magánadósságon belül pedig szintén újratárgyalásra lehet szükség olyan államkötvények esetén is, amiket 2016 után bocsátottak ki, miután az argentin állam visszatért a nemzetközi tőkepiacokra..
Az argentin állam adóssága azonban valójában már a járvány kitörése előtt fenntarthatatlanná vált: a költségvetési bevételekhez mérve az adósságteher egész konkrétan megduplázódott, egy ekkora adósságteher pedig a Nemzetközi Valutaalap értékelése alapján is visszafizethetetlennek számít. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy az argentin állampapírokat birtokló három legnagyobb hitelezői csoport nem fogadta el az adósság restrukturálására vonatkozó ajánlatot az argentin állam részéről: az április 17-én kihirdetett terv alapján a hiteltörlesztést az argentin állam három évre szerette volna felfüggeszteni, emellett 62 százalékkal csökkentették volna a kamatköltségeket, és 5,4 százalékkal a tőketartozást.
A tervet a hitelezők annak ellenére minősítették “elfogadhatatlannak”, hogy még az IMF elemzése is kitér arra, hogy jelentősebb adósságelengedés nélkül nem lehetséges az adósságtörlesztés fenntarthatóságának helyreállítása. A hitelezők döntésének következtében április 22-én Argentína nem tudott teljesíteni egy 500 millió dollár összegű részlettörlesztést, tehát részleges államcsődöt jelentett.
A válságot megelőző időszakban a Világbank becslése alapján a városi szegénységi ráta 35,5; a gyermekszegénység aránya pedig 52,3 százalék volt Argentínában. Az IMF 5,7 százalékos visszaesést becsül idén az országnak, ami tovább ronthatja ezeket a már jelenleg is elszomorítóan magas arányokat.
Az adósságelengedés mellett ugyanakkor nemcsak a Nemzetközi Valutaalap, hanem nemzetközi civil szervezetek, valamint befolyásos közgazdászok és társadalomtudósok is kiálltak. A Nobel-díjas Joseph Stiglitz és még több mint 100 meghatározó közgazdász által aláírt nyílt levél szerint a jövő pénteki döntés valójában a nemzetközi pénzügyi rendszer igazságosságának és komolyan vehetőségének tesztje is. A levél aláírói szerint a “fenntarthatóság” olyan kifejezés amivel a nemzetközi pénzügyekkel foglalkozók napi szinten találkozhatnak. Ugyanakkor ez a kifejezés nem csak egy üres pénzügyi terminus, hanem többek között például az ENSZ intézményeinek működési filozófiáját is áthatja, és ezáltal implicit módon egy jobb világ építésének gondolata is beletartozik abba, amit ez a kifejezés jelent.
Ez alapelv pedig különösen releváns, amikor gazdasági válsággal küzdő fejlődő országok államadósságáról van szó. A levél aláírói szerint a hitelezők még abban az esetben is jelentős hozamhoz jutnának hozzá, ha belemennek az adósság restrukturálásába az argentin állam által felajánlott feltételek mellett. Argentína ugyanis pontosan azért ajánlotta ezeket a feltételeket, mert csak abban az esetben van esély a törlesztésre, ha a gazdasága növekedni tud. Amennyiben viszont az adósságteher ezt ellehetetleníti, a hitelezők is rosszul járnak.
Stiglitz és az aláírók szerint a jelenlegit helyzet kiváló alkalom arra, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer bebizonyítsa, hogy lehetséges egy adósságválság rendezett, hatékony és fenntartható kezelése. És arra is, hogy a hasonló helyzetek kezelésére vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás hiánya nem kell, hogy feltétlenül megfossza az eladósodott országokat az állampolgáraik védelmének jogától és attól a lehetőségtől, hogy az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb gazdasági válságából kilábalhassanak.
Ugyanakkor nem csak a magánadósság törlesztésének rendezése fontos: május 5-én Argentína a kormányhitelezőket tömörítő Párizsi Klub államai felé is elmulasztott egy 2,1 milliárd dollár értékű esedékes hiteltörlesztést. Bár a magán- és multilaterális hitelezők tulajdonában lévő államkötvények aránya kicsi a teljes argentin államadósságon belül, Argentína a közeljövőben nem lesz képes visszafizetni ezt az összeget.
2020 májusáig Argentína ezt az adósságot a 2014-ben újratárgyalt feltételek mellett fizette, ami alapján nagyon szigorú, 9 százalékos kamatráta vonatkozott a hitelre, és ami kizárta tőketartozás csökkentésének lehetőségét.
Argentína Párizsi Klub országainak tulajdonában lévő adóssága esetében ezért a törlesztési periódus meghosszabbítására és a kamatköltségek csökkentésére van szükség. A Párizsi Klub országaival kötött megegyezés megnyitná az utat a bilaterális és magánadósság feltételeinek újratárgyalása előtt is. Az adósság újrastrukturálása nem csak az argentin kormány felelőssége, hanem a hitelezőké is, annak érdekében, hogy az argentin állampolgárok esélyt kapjanak arra, hogy sikeresen vészeljék át az országot érintő gazdasági és humanitárius válságot.
A nemzetközi adósságválságról, és a jelenség körüli igazságtalanságokról ajánljuk figyelmedbe ezt a kiadványunkat, illetve a Világbanknak, az IMF-nek, és politikusoknak címzett nyílt levelünket is.
