A WHO adatai szerint az ezredfordulón Olaszország a második helyen állt az egészségbiztosítási lefedettségben, az egészségügyi költések 2000 és 2007 között átlagosan hat százalékkal nőttek évente. Azonban a válság nem kímélte az olasz egészségügyet sem, 2008 és 2011 között már csak 2,3 százalékkal tudták növelni az egészségügy forrásait, míg végül 2013-ban az olasz nemzeti egészségügyi alap hosszú évek után zsugorodott, 107,8 millió euróról 106,8 millióra. Ennek eredményeként az összes olasz tartománynak öt százalékkal vissza kellett vágniuk az egészségügyi kiadásaikat. Bár néhány régió ki tudta gazdálkodni a megszorításokat, a legtöbb tartományban vagy növelni kellett a szolgáltatások önrészét, vagy leépíteni azokat, például a beteg idősek rezidens ellátását, az ingyenes oltásokat, szűréseket.
Hasonló események zajlottak le a mediterráneumban kicsit nyugatabbra is. A válság előtt a spanyol egészségügyi kiadások megközelítették az uniós átlagot, azonban 2011-ben, miközben a gazdaság mélyrepülésben volt, a frissen megválasztott konzervatív miniszterelnök, Mariano Rajoy bejelentette, hogy megszorítások jönnek, idézi fel a Politico. Rajoy kezdetnek alaposan megnyirbálta az oktatási és az egészségügyi kiadásokat, és ezt a politikát folytatta, amíg kormányon volt, egészen 2018-ig.
Egy 2019-es uniós jelentés szerint a megszorítások hatására Spanyolországban drasztikusan megnőtt azoknak az orvosoknak az aránya, akik inkább külföldön kerestek munkát, csökkent az elérhető kórházi ágyak száma. A korábbi miniszterelnök pártja nem csak országos, de tartományi szinten is komoly változásokat vitt át az egészségügyben, és egyesek szerint nem a jó irányba.
2020-at írunk. Mind Spanyolországot, mind Olaszországot rendkívüli mértékben sújtja a koronavírus, az Egyesült Államok után (amelynek az egészségügye egy külön történet, és nem is igazán lehetne az európai országokkal összehasonlítani) ezekben az országokban van a legtöbb beteg, és összességében eddig spanyol és olasz áldozatból van a legtöbb.
„Spanyolországban végbement egy privatizációs hullám, ami korábban nem volt jellemző, de a válság után egyre csak növekedett. Ez komoly akadályt jelent, amikor összehangolt fellépésre lenne szükség egy járványhelyzetben” – meséli a Politiconak José Félix Hoyo sürgősségi orvos, a Médecins du Monde spanyol tagszervezetének elnöke. A privatizációk leginkább a madridi régiót érintették, most pont ezekre a területekre nehezedik a legnagyobb nyomás, ugyanis Madrid környékén tombol a legjobban a koronavírus-járvány.
A korábbi miniszterelnök pártja szerint nincs semmi összefüggés a megszorítások és privatizáció, és az egészségügy jelen problémái között. Pablo Casado, a volt miniszterelnök pártjának jelenlegi pártelnöke kategorikusan tagadta, hogy bármit rosszul csináltak volna, szerinte a spanyol egészségügy a legjobb Európában. A jelenlegi koalíciós kormány azonban úgy érzi, hogy az előző kormány neoliberális egészségpolitikája súlyos károkat okozott az országnak, és ezek a károk most mutatkoznak meg igazán a koronavírus-járvány okozta válság közepén.
De a CNBC elemzése szerint nem csak Spanyolországban ütnek vissza az elmúlt évtized egészségügyi megszorításai. Ugyanez történik a már említett Olaszországban, valamint Portugáliában és az Egyesült Királyságban is – és bátran ide vehetjük Magyarországot is, ahol nem is annyira a korábbi állapot leépítése, hanem a fejlesztés hiánya okozza a gondot. A nehézségek Európa-szerte igen hasonlóak: nincs elég felszerelés, nincs elég képzett személyzet, vagy ha van, akkor túl idősek, így őket is fenyegeti a vírus, az infrastruktúra elavult, nincs elég kórházi férőhely.
De a legfőbb gond szinte minden országban, hogy nincs elég orvos. „Az egészségügyi dolgozók közül sokan karanténban vannak, akik még tudnak dolgozni, egyik ügyeletet viszik a másik után” – meséli a CNBC-nek egy fiatal portugál orvos. Az országban a nyugdíjas orvosokat próbálják visszahívni, ugyanis a 2011-es helyi hitelválságot követően tömegével vándoroltak ki az egészségügyi dolgozók Portugáliából olyan országokba, ahol magasabbak voltak a bérek. De hasonló folyamatok játszódtak le Spanyolországban és Olaszországban is.
Az Egyesült Államokat eddig csak zárójelesen említettük, mivel annyira radikálisan eltér az európai modellektől, ugyanis ott nincs átfogó állami egészségügy, csak különféle támogatott magánbiztosított modellek. Az USA esetében nagyon jól végig lehet követni annak a logikának a kudarcát, ami eddig meghatározta az amerikai gondolkodást: aki nem dolgozik, az ne is várja azt, hogy majd az ingyen az ölébe pottyannak olyan dolgok mint például a minőségi kórházi ellátás.
Azonban az elmúlt hetekben két váratlan dolog egyidőben következett be: egyszerre százezrek lettek betegek és milliók váltak munkanélkülivé. A CNBC becslése szerint ha most valaki koronavírussal kórházba kerül, és nincs biztosítása, vagy a biztosító nem fedezi a kezelést amit kapott, akkor egy olyan 40 és 70 ezer dollár közötti csekkre számíthat. Akik biztosítva vannak, azok megúszhatják 20-30 ezer dollárból is. Április 5-én 311 637 igazolt koronavírusos eset volt az Egyesült Államokban. Április 4-én 34 196 új esetet regisztráltak, miközben az azelőtti két hétben 9 millió ember lett munkanélküli az országban, többen, mint az elmúlt fél évben összesen.
Ez a helyzet nem csak milliókat sodorhat anyagilag a tönk szélére, de a vírusnak is kedvez, hiszen sokan dönthetnek inkább úgy, hogy a számláktól félve inkább nem mennek orvoshoz a tüneteikkel. Az amerikai sajtóban az európai szemnek egészen megdöbbentő tanácsok futnak, a CNBC-nek megszólaló magánegészségügyi szakember például azt javasolja, hogy érdemes egy családtagot vagy barátot megkérni, hogy kövesse milyen vizsgálatokat és kezeléseket végeztek az emberen, hogy akkor is legyen valaki, aki tudja, hol áll a számla, miközben a beteg esetleg magas lázzal, súlyos fájdalmak között egy kórházi ágyban fekszik.
Egyesek szerint a járvány jelentős átalakulást hozhat abban, hogy mit gondolnak a világ országai a különféle szociális védőintézkedésekről, hiszen ha eddig valakinek nem volt pénze arra, hogy kifizesse a számláit, vagy adott esetben az egészségére költsön, még a gazdasági válságok közepén is, úgy volt elkönyvelve, hogy az valahol az „ő hibája”. Most azonban kiderült, hogy vannak olyan helyzetek, amikre nincsenek tiszta piaci megoldások, és ha vannak is, akkor azok emberéletekbe kerülnek.
