Október 1-jétől lép hatályba az a a törvénymódosítás, mellyel a kormány korlátozza a cégadatokhoz való ingyenes hozzáférést. Mint korábban írtuk, a 2020-as költségvetést megalapozó salátatörvénybe került be a cégtörvény üzleti átláthatóságot és információszabadságot szűkítő változása, melynek következtében a jövőben korlátozott alkalommal lesz lehetőség ingyenes céginformáció igénybevételére és a jelenlegihez képest kisebb lesz az elérhető adatok köre is.

Ez a törvény egy újabb eszköz, amellyel a gazdasági elit az eddiginél is jobban kibújhat a nyilvánosság ellenőrzése alól, és láthatatlanná, végső soron pedig hozzáférhetetlenné válik a hatalommal nem rendelkező emberek számára. Ez még inkább lehetővé teszi, hogy olyan vagyonokat is elrejtsenek a társadalom elől, amelynek az eredetével nem tudnának elszámolni, mert valamilyen formában a közérdek sérelmével  jutottak hozzá. 

Eddig az állam bárki számára lehetővé tette, hogy megismerje egy vállalkozás tárolt cégkivonatát, például az Igazságügyi Minisztérium által fenntartott Cégjegyzéken keresztül, de be lehetett sétálni a cégbíróságra is. Októbertől a tárolt cégkivonat lekérésére már nem lesz lehetőség, ehelyett – az új szabály megfogalmazása szerint – csak “online, valósidejű céginformációhoz” lehet majd hozzáférni. Ez az adatok szűkebb körét fogja tartalmazni: a cég nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát, esetleges európai egyedi azonosítóját (EUID), főtevékenységét, a képviseletére jogosult személyek adatait, valamint azt, hogy a cég végelszámolás, felszámolás, kényszertörlés alatt áll-e.

Mint arra már korábban is felhívtuk a figyelmet, a kormány ezzel nagyon megnehezíti a dolgát annak, aki megbízható információkat szeretne kapni egy cég helyzetéről, tulajdonosi hátteréről, történetéről. Ebben a helyzetben vannak például az újságírók, akiknek információkat kell ellenőrizniük, összefüggések után kell kutatniuk a cégadatok között. De érinti ez a vállalkozásokat, befektetőket is, akiknek időnként ellenőrzött információra van szükségük üzleti partnerükről, ügyfelükről. Tekintve, hogy a törvénymódosítást már elfogadta a parlament, úgy tűnik, Magyarországon emlékeztetni kell mindenkit: a cégadatbázis egyik fő célja, hogy biztosítsa a köz kontrollját, a nyilvánosságot és egyúttal biztonságot nyújtson azoknak, akik vállalkozásokat hoznak létre, befektetnek cégekbe vagy üzleti kapcsolatba kerülnek más cégekkel és az adatokhoz való hozzáférés korlátozása csökkenti az üzleti biztonságot is. 

Az októbertől hatályba lépő változtatással az ingyenes céginformációkból szinte semmi lényegeset nem fogunk már megtudni cégekről. A jelenleg elérhető adatok köréből ugyanis kiesik a cégbejegyzés dátuma, a létesítő okirat kelte, a cég fő tevékenysége melletti tevékenységei, a jegyzett tőkéje, a könyvvizsgálóinak adatai, felügyelőbizottsági tagjainak adatai, jogelőd cégeinek adatai (cégjegyzékszámuk, adószámuk, bejegyzésük dátuma), a cég statisztikai számjele, adószáma, pénzintézeti számlái és számlavezető pénzintézetei (beleértve a számlák cégbírósági bejegyzésének dátumát), a cég elektronikus elérhetősége, és ami az egyik legfontosabb, a tulajdonosai sem lesznek már láthatóak a módosítás szerint.

További korlátozás lesz, hogy a csökkentett információtartalmú céginformációt is csak havonta meghatározott alkalommal lehet majd ingyenes lekérni. Az még nem ismert, hogy hányszor, ugyanis ezt a törvény végrehajtási rendelete fogja meghatározni. További ehhez kapcsolódó jelentős változás lesz az is, hogy az ingyenes adatigénylést is azonosításhoz köti a kormány és a törvény felhatalmazza, hogy a személyes adatokat ezzel kapcsolatban egy hónapig tárolja. Ennek indoklása a törvénymódosításban, hogy a céginformációs szolgálat így ellenőrizheti majd kinek hány adatigénylése volt az adott hónapban. Fontos azonban ezen a ponton kiemelni, hogy ezzel egyértelmű lehetőség nyílik arra, hogy a kormány tudomást szerezzen és számon tartsa, kik, milyen cégek adatai után érdeklődnek.

Bezzeg a Nyugat? 

Az európai, főleg a nyugati országokkal kapcsolatban közkeletű tévedés, hogy a cégadatok ingyenesen elérhetők bárki számára és manapság valaki könnyedén ellenőrizheti, kik egy cég tulajdonosai. Ez sok országban egyáltalán nincs így. Egy a céginformációkhoz való hozzáférés korlátairól szóló civil jelentés szerint, amit az Access Info Europe és az Organized Crime and Corruption Reporting Project publikált 2016-ban, a cégadatbázisok többsége nem hozzáférhető nyilvánosan Európában.

Az európai céginformációs helyzetről sokat elárul már az, hogy a jelentés elkészítése két évig tartott és még a megjelenés idején is voltak olyan országok, ahol folyamatban volt a civil szervezetek adatigénylésével kapcsolatos per. A szervezetek összesen 32 európai országnak küldtek igénylést, hogy szeretnék megkapni az ott bejegyzett cégek teljes adatbázisának másolatát. Az országok többsége elutasította a hozzáférést vagy pénzt kért. Öt ország nem is válaszolt a kérésre, nem is akármelyik: Franciaország, Németország, Koszovó, Norvégia és Görögország. 

Két joghatóságnak, Ciprusnak és Gibraltárnak nincs is információszabadságról szóló törvénye, így az adatkérések elutasítása nem is perelhető. Cipruson egyszerűen a cégadatokat kezelő hivatal döntött úgy, hogy elutasítja a kérést, Gibraltáron pedig pénzt kértek az adatokért.   

Öt ország, Málta, Montenegró, Szerbia, Spanyolország és az Egyesült Királyság arra hivatkozva utasította el a civilek adatigénylését, hogy az információk elérhetőek más módon (például egyenként történő kereséssel), ezért nem kötelesek odaadni a teljes adatbázist. 

Több ország, összesen 11, esetében akadályt jelentett, hogy az információszabadságról szóló törvényt felülírja egy speciális törvény a cégek vonatkozásában. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország, valamint Örményország, Horvátország, Csehország, Észtország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Oroszország, Svájc és Ukrajna. 

Románia pedig arra hivatkozott, hogy azért nem köteles kiadni az adatbázist, mert a cégregiszter nem a költségvetésből, hanem a díjakból finanszírozott. A macedón cégnyilvántartó pedig üzleti érdekeinek sérelmére utalt az igényléskor (ezért az összes ország közül a legdrágábban lett volna csak hajlandó odaadni az adatbázisát).  

Dánia volt az egyetlen, amely ingyenes hozzáférést biztosított a szervezeteknek. Egy korlát ott is volt, az adatbázis letöltéséhez dán elektronikus azonosítóval kell rendelkezni, ami azt jelenti, hogy alapértelmezetten nem férhet hozzá olyan személy, akinek nincs dán illetősége. Dánia mellett az Egyesült Királyság még a pozitív kivétel, ugyanis 2015 óta elérhető és teljes egészében letölthető a cégadatbázisa.

Sok esetben a hozzáférést azzal korlátozzák a kormányzatok, hogy az adatokért hatalmas összegeket kérnek. A teljes adatbázisáért Hollandia például 75 ezer eurót kért, Észtország 286 ezret, Macedónia kicsivel több mint 380 ezret.

Egyenként az európai országok több mint felében, egészen pontosan 19 államban elérhetőek a cégadatok. Ez bizonyos helyeken ingyenes, például Magyarorsszágon, Horvátországban, Csehországban, Montenegróban, Svédországban és Ukrajnában. Több országban azonban csak pénzért adják az egyenként elérhető információkat is, sokszor éppen azokban, amiket a legnyiottabbaknak és legátláthatóbbaknak képzelünk (Örményországban, Cipruson, Észtországban, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Gibraltáron, Olaszországban, Lettországban, Liechtensteinben, Litvániában, Macedóniában, Moldovában, Hollandiában, Norvégiában, Romániában, Oroszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban). 

Az árak között nagyok az eltérések: Hollandiában cégadatonként 0,03 eurót kell fizetni, Franciaországban 2,33 eurót, Németországban 4,5 eurót, Lettországban 12 eurót, Oroszországban viszont 767 eurót. 

Ugyancsak jelentős akadály, hogy Európában csak 9 országban lehet személynév szerint rákeresni üzleti érdekeltségekre (fizetős vagy ingyenes szolgáltatásban), 23 állam ezt nem engedi. Magyarorsszág a tiltó csoportba tartozik. A megengedő országok között van Örményország, Dánia, Franciaország, Olaszország, Lettország, Szlovénia, Svédország és Ukrajna. 

Ezzel kapcsolatban általában a cégadatbázisban szereplők személyes adatainak védelme a korlátozás hivatkozási alapja. A jelentés készítői azt találták, hogy a cégadatokkal kapcsolatos jogszabályi környezet egész Európában rossz ebből a szempontból, ugyanis annyit tesz, hogy egyensúlyozni próbál az információhoz való hozzáférés fontossága és a cégtulajdonosok személyes adatainak védelme között, de sokszor önellentmondásokat eredményez. Az egyik gyakori ellentmondás például az volt, hogy az adatokhoz való hozzáférés a személyi adatok védelme miatt nem lehetséges, hacsak nem fizet az ember érte.  

A bűncselekményeknek kedvez, a sajtót és a civileket akadályozza

A jelentés készítői szerint az európai kormányok a cégadatokhoz való hozzáférés korlátozásával tevékenyen részt vesznek az oknyomozó újságírók és a civil szervezetek akadályozásában, miközben azok olyan súlyos bűncselekményeket próbálnak feltárni, mint a korrupció, csalások, pénzmosás, szervezett bűnözés, emeberi jogokat sértő visszaélések, vagy például az adóelkerülés.

Pedig a céginformációkhoz való hozzáférés kérdésében egyértelmű, mit kellene tenni. A legbefolyásosabb gazdaságok elitklubja, a G8, valamint a Világbank által hangoztatott álláspont szerint ezek az adatok kulcsfontosságúak a nyílt kormányzás előmozdításában és ezért hozzáférhetőeknek kell lenniük. Egyébként több kutatás szól amellett, hogy a gazdasági fejlődésre tett pozitív hatása miatt a cégadatok hozzáférhetősége hosszú távon jobban megérné a titkolózó államoknak.

A jelentést készítő civil szervezetek szerint ingyenesen biztosítani kellene az európai országok cégadatbázisainak elérését, mégpedig nyílt hozzáférésű adatformátumban. Erre az az egyik fő érvük, hogy a cégadatokat kezelő állami szervezeteknek a cégadat kezelése közfeladata és ennek részeként gyűjtik azokat, miközben a cégeket törvény kötelezi arra, hogy bejegyeztessék magukat és fizessenek ezért.

A céginformációs szolgálatoknak ezért engedniük és támogatniuk kellene a cégadatok ingyenes lekérését. Mindemellett elérhetővé kellene tenniük a vállalatok tényleges haszonélvezőiről szóló információkat is. És persze az adatigénylők azonosításával is csínján kellene bánni, a személyes adatok védelmét ugyanis nem lenne szabad, hogy felülírja az információk fizetőssé tétele.

Az összes ésszerűnek tűnő, demokratikus értékekeket hangsúlyozó érv ellenére ingyenesen nagyon kevés adat áll a széles nyilvánosság rendelkezésére Európában. Természetesen azok, akiknek komoly üzleti érdekük fűződik az adatokhoz való hozzáféréshez, fizetnek akár a teljes adatbázisért is, ilyenek például a nagy ügyvédi irodák, tanácsadó cégek, nagyvállalatok. Magyarán az információhoz való hozzáférés sokszor inkább azokat illeti meg, akik képesek fizetni érte, és korlátozza azokat, akik nem képesek. Ez egyáltalán nincs összhangban azzal, hogy az Európai Unióban az információhoz való hozzáférést kiemelten fontosnak, a demokratikus társadalom feltételének tekintjük.

(Kiemelt kép: Marco Verch)