Az EU pénzügyminiszterei márciusi ülésükön ismét nekirugaszkodtak a kérdésnek, legyen-e egységes uniós tech adó, de nem jutottak semmire. A jelek szerint a tagállamok egyeztetései közepette a kezdeményezés el fog halni. A digitális szolgáltatási adó elsősorban a nagy, multinacionális internetes vállalatoknak jelentene többletterhet, például a Facebooknak, a Google-nek vagy az Amazonnak, és tavaly óta az egyik legvitatottabb téma az unióban.
Az ötletet támogató országok célja, hogy a tech vállalatok is vegyék ki arányos részüket a közteherviselésből. Az Európai Bizottság becslése szerint ugyanis a digitális nemzetközi vállalkozások 8,9 százalékos effektív adómértékkel adóznak, szemben a hagyományos nemzetközi cégek 23,2 százalékos adóterhével. Erre az előnyre azzal tesznek szert, hogy nyereségüket alacsony adómértéket kínáló országokba csatornázzák, illetve a tagállamok többségében (köztük Magyarországon is) elkerülik az adófizetést.
Az egyenlőtlen helyzetet a bizottság egy tavaly márciusban bemutatott javaslatcsomaggal próbálta korrigálni, viszont az uniós szintű jogszabályváltozáshoz a tagállamok teljes egyetértésére is szükség lett volna, és emiatt 2018 végére holtpontra jutott a kezdeményezés. A bizottság javaslatának központi eleme egy 3 százalékos adó lett volna, amit a nagy internetes cégek digitális szolgáltatásokból származó bevételeire vetett volna ki.
Franciaország tavaly ősszel a kezdeményezés élére állt és az uniós országok többsége támogatta az új adó bevezetését. A tagállamok egy kisebb csoportja viszont keményen ellenállt, például Dánia, Svédország és Írország. Utóbbi az egyik legnagyobb ellenálló, aminek az a magyarázata, hogy alacsony társasági adókulcsának köszönhetően Írországban van a Facebook nemzetközi részlegének főhadiszállása, valamint a Google, a Twitter, a Linkedin és még számos internetes vállalaté. Svédország a saját digitális cégeit, például a Spotifyt védte, Dánia és más tagállamok pedig az Egyesült Államok retorziójától tartottak.
Az ellenálláson már egy felpuhított, az internetes cégeknek jóval kedvezőbb javaslat sem ment át decemberben, és a márciusi pénzügyminiszteri ülésen egy újabb felpuhított javaslatról sem sikerült megegyezni. A következő céldátum szerint az idén júniusi G-20 csúcsig kellene kialakítani egy közös álláspontot a tagállamoknak.
A széthúzás eredménye, hogy a közelmúltban több európai uniós tagállam is a digitális adó egyoldalú bevezetéséről döntött vagy tervezi ilyen adó bevezetését. Magyarország a digitális adót támogató országok csoportjába tartozik. A magyar média közterheinek növelése mellett már a 2014-ben bevezetett reklámadó is részben a Google és a Facebook megadóztatását célozta, azonban az internetes nagyvállalatok kivonják magukat az új adó alól, és 2017 végéig 17 milliárd forintnyi adót nem fizettek meg a G7 számítása szerint. A kormány 2016-ban egy uniós szintű javaslattal is próbálkozott, azonban az ötletet nem karolták fel.
Az európai digitális adó ötlete egyébként távolról sem kielégítő megoldás a nemzetközi adóelkerülés elleni harcban. Az igazságosabb nemzetközi adószabályok kialakításáért kampányoló civil szervezetek (például a Tax Justice Europe) szerint az uniós digitális adó csak sebtapasz lenne a nemzetközi adórendszeren. A nemzetközi adószabályok ugyanis jelenleg nem képesek megakadályozni a gazdaság digitális átalakulása miatt könnyebbé vált adóelkerülést, és ezen az uniós digitális adó sem sokat változtatna. Az például továbbra is lehetséges lenne, hogy multinacionális vállalatok adóparadicsomokban számolják el a nyereségüket.
A probléma ráadásul nemcsak a tech óriásoknál, hanem minden szektorban jelen van. Ezzel az európai döntéshozók is tisztában vannak, ezért a digitális adót csak átmenetinek szánják. A legutóbbi javaslat szerint 2022-ben lépett vona hatályba és csak akkor, ha addig a Nemzetközi Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) tagországai között nem alakult volna ki konszenzus a nemzetközi adószabályok átfogóbb átalakításáról, melynek része a digitális gazdaság adózásának új szabályozása is. Az OECD keretében az egyeztetések jelenleg is zajlanak.
Az internetes cégek esetében további nehézség, hogy a nemzetközi adószabályok nem tudják kezelni az olyan üzleti modelleket, amit például a Facebook alkalmaz: a felhasználók közreműködésével és adataik felhasználásával, értékesítésével tesz szert nyereségre, miközben nem fizet adót azokban az országokban, ahol felhasználói előállítják a hozzáadott értéket. Az uniós digitális adó még ezt a problémát sem kezelné hatékonyan, inkább csak arra lenne elég, hogy a tech cégek a jelenleginél valamivel többet fizessenek a közösbe a tagállamokban.
