Több mint 30 civil szervezet – köztük a DemNet is – aláírta a European Network on Debt and Development (Eurodad) által kezdeményezett, lejjebb olvasható állásfoglalást (az eredeti szöveg és az aláíró szervezetek ezen a linken tekinthetők meg), melyben ismételten felhívjuk a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy továbbra sem rendelkezünk olyan nemzetközi hatályú, multilaterális adósságkezelő mechanizmussal vagy adósságrendező keretrendszerrel, amely lehetővé tenné egy államadósság-válság rendezett, méltányos, átlátható és tartós rendezését. Jóllehet egy évszázadok óta fennálló problémáról van szó, a jelenleg is érvényes, Bretton Woods-i világgazdasági rendszer 75 évvel ezelőtti kialakításakor és azóta sem rendezte a nemzetközi politika.
Emiatt az államok és népességük továbbra is egyedülálló módon ki vannak téve a fizetésképtelenség veszélyének, ugyanis ezekben a helyzetekben nem védi őket semmilyen eljárás. Pedig az államadósság-válságok aligha tekinthetők rendkívüli eseményeknek. Mindössze 60 év alatt, 1950 és 2010 között több mint 600 adósságátstrukturálás történt 95 eladósodott országban. Az átstrukturálás idején szinte mindegyik érintett fejlődő vagy feltörekvő gazdaság volt, viszont a 2008-as globális pénzügyi válság keményen emlékeztetett arra is, hogy még egy valutaunió fejlett gazdaságai sem védettek a fizetésképtelenségtől.
Civil szervezetek számos alkalommal felhívták már a figyelmet egy méltányos és hatékony adósságkezelési mechanizmus szükségességére, valamint több konkrét javaslat is született a probléma megoldására. A következő állásfoglalás egy államadósság-kezelő mechanizmus kialakításának 10, alapvető fontosságú elvét tartalmazza.
Az állásfoglalás szövege
Egy multilaterális államadósság-kezelési mechanizmus:
A civil társadalom 10 kulcsfontosságú alapelve
1. Egy hitelezőktől és adósoktól független testület létrehozása: Ahhoz, hogy az adósságrendezési folyamat igazságosabb és hatékonyabb legyen egy olyan pálya kell, amelyik egy fél irányába sem lejt. Egy olyan testületre van szükség, amely minden hitelezőtől függetlenül tud döntést hozni.
Az intézményi függetlenség, az őszinte és független közvetítői („honest broker”) szerep, erősebb biztosítéka a pártatlanságnak és növeli mind az adósságrendezési folyamat, mind eredményének a legitimitását, mivel megszünteti a hitelezők szerepéből eredő összeférhetetlenséget, amely a jelenlegi rendszer integráns részét képezi. Más szóval a hitelezők innentől már nem lehetnek egyszerre érdekelt felek és bírák a fizetésképtelenségi eljárásban. Ez várhatóan felgyorsítja majd a döntéshozatalt, ezáltal kezelve azt a visszatérő problémát is, hogy az adósságrendezés túl későn kezdődik meg és mértéke elmarad a szükségestől. Az időben történő, hathatós beavatkozás szükséges ahhoz, hogy olyan igazságos eredmények születhessenek, amelyeket az adós államok közvéleménye is támogat, és amelyek méltányosabb teherelosztást eredményeznek az összes érdekelt fél között.
Az adósságrendező testület lehet állandó jellegű, például az ENSZ égisze alatt működve, de lehet akár eseti is, amely csak igény esetén áll fel egy-egy konkrét eset kivizsgálása érdekében. A kötelező érvényű döntőbíráskodást megelőzően szükség lenne a közvetítői beavatkozás („mediáció”) lehetőségének biztosítására.
2. A folyamatot az adós állam indíthatja el és ez esetben az automatikus felfüggesztés intézménye alkalmazandó: Annak érdekében, hogy rendezettebben és időben lehessen fellépni a túlzott eladósodás ellen, illetve a célból, hogy csökkenjenek az érintett országok népességére háruló, az elodázott válságkezelésből fakadó gazdasági, politikai és társadalmi költségek, bármely adósságkezelési mechanizmusnak lehetővé kellene tennie, hogy az adósok maguk kérjék fel a független testületet az adósságátrendezési folyamat elindítására. Egyúttal a fizetésképtelenséget megelőző időszakban ezen lehetőség kizárólag az adósoknak legyen fenntartva. Minden szuverén adósnak joga van, hogy kezdeményezze az adósságátrendezési eljárást.
Ezt ki kell egészíteni az összes külső adósságtörlesztési kötelezettség automatikus felfüggesztésével, a hitelezőkkel szembeni egyenlő és méltányos elbánás, valamint az adósság fenntarthatósága érdekében. A felfüggesztést a független adósságrendezési testületnek kell jóváhagynia a döntés nagyobb legitimitása érdekében, valamint tartalmaznia kell az időtartamára vonatkozó átlátható feltételeket.
3. A folyamat elindítása egyúttal azzal kell hogy járjon, hogy a hitelezők által kezdeményezett peres eljárások indításához, illetve a végrehajtáshoz fűződő joguk az adósságrendezési folyamat idejére felfüggesztésre kerüljön: Ezen automatikus felfüggesztés akkor lépne életbe, amikor az adósságátrendezés bejelentésre, valamint a független testület által jóváhagyásra kerül. Ennek célja az ún. „vulture funds” (keselyű alapok) és más együttműködést megtagadó hitelezők általi pereskedés kiküszöbölése, amely aláássa az adósságátütemezési tárgyalások sikerességét. Ez támogatja a hitelezőkkel való egyenlő és méltányos bánásmódot a folyamat során, valamint az adósságfenntarthatóság helyreállítása érdekében tett erőfeszítéseket az állami eszközök védelme által. A szóban forgó felfüggesztés ily módon hozzájárulhat az igazságos eredmények biztosításához, amelyeknek nagyobb lehet a társadalmi legitimációja és támogatottsága, és ennek köszönhetően a fenntarthatósága is. A problémás adósságokra vonatkozó spekulációk megelőzése érdekében egy adott hitelező által jogi úton visszaszerezhető pénz értékét azon összegre kell korlátozni, amely az adott tartozás másodlagos piacon történő megvétele során kifizetésre került.
4. Egy ország adósságállományának átfogó kezelése egyetlen eljárásban: A fenntarthatatlan adósságok gyors rendezése, valamint a hitelezőkkel való egyenlő és méltányos bánásmód érdekében minden államadósság-kezelési mechanizmusnak biztosítania kell, hogy egy ország adósságállományát egyetlen eljárás keretében lehessen kezelni.
Az adósságátrendezés különböző fórumokba történő szétaprózódásának elkerülésével kezelhető a folyamat alacsony hatékonysága, és csökkenthetőek a költséges késlekedések, amelyek a koordináció hiányából és az ismétlődő átrendezési tárgyalásokból következnek.
Azáltal, hogy főszabályként igazságosan és egyenlően bánik az összes legitim hitelezői igénnyel, az államadósság-kezelési mechanizmus egyúttal csökkenti az ösztönzőket, hogy egyes hitelezők akadályozzák a folyamatot, valamint segít megelőzni a keselyű alapok agresszív pereskedését is.
5. Az összes érdekelt félre kiterjedő részvétel biztosítása: Az érdekelt felek részvételének maximalizálása bármely adósságátütemezési folyamatban erősíti annak legitimációját azáltal, hogy minden releváns érdekeltnek hozzászólási lehetőséget biztosít. Fontos, hogy ez kiterjedjen mind az adósok, mind a hitelezők, valamint az adós ország állampolgárait képviselő egyének vagy szervezetek részvételére. Tekintettel utóbbiak állammal fennálló kapcsolatára, ők közvetett igényjogosultak/hitelezők, és a folyamat eredménye közvetlenül érinti őket. Főszabály szerint a vonatkozó eljárásokat az adós országban kell lebonyolítani, és ezek során az állampolgároknak lehetőséget kell biztosítani a részvételhez, beleértve a nyilvános tárgyalásokat. Egy inkluzív folyamat révén csökkenhet annak a lehetősége, hogy egyes érdekelt felek igazságtalan bánásmódban részesülnek, mert kizárták őket a folyamatból. Ennek elkerülésével olyan megállapodások születhetnek, amelyeket minden érdekelt fél tiszteletben tart, és ezáltal fenntarthatóbb megoldást biztosítanak.
6. Az adósság fenntarthatóságának és az egyes követelések érvényességének független vizsgálata: Annak érdekében, hogy kiküszöbölhető legyen az abban rejlő összeférhetetlenség, hogy egy hitelező szakértői tanácsadóként működik közre egy adósságrendező testületben, egy független testületnek kell elvégeznie az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos elemzéseket, amelyekben felmérik az adós állam gazdasági helyzetét. Az adósság átrendezéséről szóló tárgyalásoknak ezekre az elemzésekre kell támaszkodniuk. A pártatlan felméréseket több forrásból származó információkkal kell alátámasztani, beleértve a kötelező emberi jogi hatásvizsgálatokat is.
A követelések érvényesítésének ki kell terjednie az adott adósság jogszerűségére és legitimitására is: ezt a folyamatot egy átfogó és transzparens köztartozási auditra kell alapozni, amelyben az állampolgárok is részt vehetnek.
A követelések legitimitásának pártatlan felmérése és ellenőrzése biztosítja a különböző hitelező csoportokkal való igazságos bánásmódot, amely elismeri mind a kölcsönt nyújtók, mind a kölcsönt felvevők közös felelősségét a túlzott eladósodásban. Ennek folyományaként olyan eredményre kell jutni, amely nem bünteti az adós államok népességét a hitelezők és a kormányzatok felelőtlen finanszírozási döntései miatt. A különböző hitelezői csoportok közötti igazságos tehermegosztás érdekében minden jogszerűtlen és illegitim adósságot el kell törölni. A felelőtlen hitelezés ily módon történő szankcionálása hatékony eszköz lesz a felelős hitelezési gyakorlatok megelőző jellegű ösztönzésére, amely révén csökkenhet az adósságválságok kockázata és mind az állampolgárok, mind a felelős hitelezők erőforrásai nagyobb védettséget élvezhetnek.
7. A fenntartható adósságra történő összpontosítás, amely a lakosság igényeit helyezi előtérbe az adósságtörlesztés helyett: A fenntartható adósságra vonatkozó uralkodó megközelítések – amelyek annak meglehetősen szubjektív elemzésére összpontosítanak, hogy egy adott ország képes-e az adósságát visszafizetni, illetve további adósságot vállalni – az erőforrások elosztásával kapcsolatos, messzire mutató politikai értékítéleteket foglalnak magukba. Ahhoz, hogy legitim lehessen, a fenntartható adósság fogalmának az emberi jogokat és a fejlődést (ld. 8. alapelv) is figyelembe kell vennie, mind a mögöttes elemzések pontosságának növelése, mind az érintett államok lakosságát érintő hatások igazságosabbá tétele érdekében, oly módon, hogy a lakosság szükségleteit mérlegeli a hitelezők igényeivel szemben. Minden adósságkezelési mechanizmusnak azt kell megcéloznia, hogy egy országot visszaállítson arra a pályára, amelyen megvan a fiskális mozgástere ahhoz, hogy a lakosság alapvető szükségleteit biztosítani tudja és az állampolgárait segítő szolgáltatásokat fennakadások nélkül tudja működtetni a fennálló adósságok törlesztése mellett.
8. A nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiszteletben tartása és a nemzetközi fejlesztési kötelezettségek betartása: Az adósságátrendezés, illetve segítségnyújtás nem késztethet vagy kényszeríthet egy országot arra, hogy ne tartsa tiszteletben a nemzetközi jogi kötelezettségvállalásait. Ez alapvetően fontos az említett műveletek fenntarthatósága és legitimitása, valamint az adós országok népességét érintő hatások igazsságossága szempontjából.
Az emberi jogi hatásvizsgálatokat rendszeresen kell alkalmazni az adósságfenntarthatósági elemzések során, a célból, hogy azok ne kizárólagosan gazdasági megfontolásokra összpontosítsanak, hanem azt is figyelembe vegyék, hogy egy adott ország adósságterhei mely módon befolyásolják abbéli képességét, hogy megfeleljen a fejlesztési céloknak, valamint megfelelő körülményeket teremtsenek az egyetemes emberi jogok érvényesítésének. Az emberi jogi hatásvizsgálatok megállapításait arra kell használni, hogy a jelenleginél jobb időzítéssel, korábban lehessen az adósságátrendezési vagy adósságkönnyítési műveleteket életbe léptetni, valamint a célból, hogy ezek is orientálják a hitelvisszafizetési feltételek módosítására, a hitelezők által elszenvedett veszteségek mértékére, illetve a különböző hitelezői csoportok veszteségeinek megoszlására vonatkozó döntéshozatalt. Az adósságkönnyítéshez, illetve adósságcsökkentéshez kapcsolódó kiigazító programokat ezen elvek mentén kell kialakítani és rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatoknak kell alárendelni.
9. Transzparencia: egységesített eljárási szabványokat kell létrehozni az államadósság átrendezésével kapcsolatos tárgyalásokra, és a tárgyalásokat, valamint végeredményüket nyilvánosságra kell hozni. Az átrendezési tárgyalások zárt ajtók mögötti és ad hoc jellegét meg kell szüntetni. Ez kulcseleme annak, hogy fokozzuk a folyamat legitimitását és méltányosságát, növeljük a felelőtlen hitelezés és kölcsönzés elszámoltathatóságát, valamint segítsük az olyan kölcsönösen elfogadott megoldások megvalósítását, amelyek a közérdeket szolgálják és a nyilvánosság is elfogadja őket.
A kormányzati hitelekkel, illetve a kormányzati garancia bármely formájával kapcsolatos részleteket nyilvánosan hozzáférhetővé tett nyilvántartásba kell venni és előzetesen nyilvánosságra kell hozni ahhoz, hogy végrehajthatók legyenek. Ez növelni fogja az adósság fenntarthatóságára vonatkozó elemzések megbízhatóságát és pontosságát, emellett segít az összes legitim hitelezői igényt figyelembe venni és ezáltal lehetővé teszi, hogy a túladósodás ellen még időben fel lehessen lépni. Abban is segít, hogy a felelős hitelezőket ne zárják ki az átfogó adósságátrendezési tárgyalásokból. Az adósságátrendezés felgyorsítása és az összeférhetetlenségek feltárása érdekében szükség van a kötvénytulajdonosok nyilvános adatbázisára. A célból, hogy az adósságátrendezést hátráltató ösztönzők ellensúlyozva legyenek, a feleket kötelezni kell annak feltárására, hogy rendelkeznek-e pozícióval bármilyen hitel-nemteljesítési csereügyletben („credit default swap”).
A kölcsönt felvevő államokat segítő jogi és pénzügyi tanácsadók kinevezésének folyamatát és javadalmazását szintén nyilvánosságra kell hozni.
10. Végrehajthatóság: A független testület döntését minden félnek tiszteletben kell tartania. Egy államadósság-kezelési mechanizmust létrehozó nemzetközi szerződés, amit az országok többsége ratifikálna, optimális megoldás lenne a mechanizmus nemzetközi tekintélyének megteremtésére. Mindazonáltal ez nem előfeltétele az e téren történő előrelépésnek. Az adósság rendezésére vonatkozó már létező mechanizmusok (mint például a Párizsi Klub) jelenleg külön rájuk szabott nemzetközi jogi alap nélkül működnek. Ehelyett a hitelezők politikai akaratán alapulnak és visszaélnek az alternatív megoldások hiányával. Ez még nyilvánvalóbbá teszi, hogy egy multilaterális államadósság-kezelési mechanizmusnak miért kell függetlenül működnie bármely hitelezői intézménytől annak érdekében, hogy a döntéseit széleskörű támogatás övezze és azokat tiszteletben tartsák.
