A Világbank jelenlegi vezetője, Krisztalina Georgieva lehet a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund – IMF) új ügyvezető igazgatója, miután augusztus 2-án a szavazatok 56 százalékát kapta meg azon a szavazáson, ahol az Európai Unió (EU) 28 tagállamának pénzügyminisztere választhatott öt európai delegált közül. Georgieva új pozíciója lényegében már csak azon múlik, hogy az IMF legfőbb döntéshozó szerve, a Kormányzótanács ősszel rábólint-e a kinevezésére.
A szavazást hetek óta tartó tárgyalások előzték meg, azonban az uniós tagállamok nem tudtak konszenzusra jutni a jelölt személyét illetően, és még a szavazás eredményével kapcsolatban is kétségek merültek fel. A Georgievát támogató tagállamok népessége ugyanis nem érte el az EU teljes népességének 65 százalékát, ráadásul az Egyesült Királyság egész egyszerűen nem fogadta el a szavazás eredményét.
A Bloomberg forrásai szerint a britek azt kifogásolták, hogy az IMF szeptember elejéig fogadja be a jelöléseket, tehát még bőven lenne addig idő, de a többi tagállam siettette a folyamatot, és az Egyesült Királyságnak nem volt elég ideje arra, hogy jelöltet állítson az európai előválasztásra. Mindezek ellenére a 44 százalékos támogatottsággal második helyen végző jelölt, Hollandia volt pénzügyminisztere, Jeroen Dijsselbloem Twitteren elismerte a vereségét.
Még a saját szabályaikat sem tartják be
A delegáltak kiválasztási folyamatát a francia pénzügyminiszter, Bruno Le Maire vezette: Georgieva és Dijsselbloem mellett a spanyol gazdasági miniszter, Nadia Calvino, a portugál pénzügyminiszter Mario Centeno, és a finn jegybankelnök, Olli Rehn került be az öt végső jelölt közé, de az utolsó körre mind visszaléptek, és már csak a bolgár és a holland jelölt közül lehetett választani. A kiválasztási folyamatot és magát a választást is politikai szempontok határozták meg, a választásnál a fő törésvonal az északi és nyugati, illetve déli és keleti tagállamok között húzódott.
Utóbbiak Spanyolország kivételével, és a franciákkal az élen a bolgár Georgievát támogatták, előbbiek pedig Dijsselbloemot. Őt a déliek már csak azért sem szeretik túlságosan, mert 2017-ben az euróválság csúcsán azt mondta, a déli periféria gazdasági válsága annak tudható be, hogy a bajba jutott országok “alkoholra és nőkre” költötték azt a pénzt, amit a válság előtt az EU-tól kaptak.
Ha megválasztják, Georgieva lehet az IMF második női vezetője, és az első kelet-európai, aki betölti ezt a pozíciót. Mielőtt a Világbank vezérigazgatójává választották, Georgieva az Európai Bizottság alelnökeként és a nemzetközi együttműködésért és a fejlesztésért felelős biztosként dolgozott. A megválasztásával egyébként nemcsak az uniós jelölésre vonatkozó íratlan szabályokat rúghatják fel, hanem az IMF írott szabályait is, ugyanis jelenleg ezek alapján az igazgatójelölt nem lehet 65 évnél idősebb. A Bloomberg forrásai szerint azonban az Egyesült Államok azonban már jelezte, hogy hajlandóak lennének megváltoztatni a szabályozást.
Átláthatatlan, antidemokratikus
Civil szervezetek régóta tiltakoznak az ellen, ahogy az IMF és a Világbank vezetőit választják. Idén lesz 75 éve, hogy a két nemzetközi pénzügyi szervezet vezetőit a második világháború után elfogadott ún. “gentlemen’s agreement” alapján választják, ami annyit jelent, hogy az IMF élére szokásjog alapján európai, a Világbank élére pedig amerikai vezető kerül.
A Bretton Woods Project nyílt levele szerint itt az ideje véget vetni ennek az illegitim és antidemokratikus gyakorlatnak. A DemNet által is aláírt levél szerint a nemzetközi intézmények legitimitási válsággal küzdenek, mert a nemzetközi kapcsolatok multilaterális intézményeken alapuló rendszerébe vetett bizalom egyre csökken. Ha ezt a folyamatot meg akarják állítani és el akarják hitetni magukról, hogy képesek napjaink kihívásaira válaszokat adni, akkor demokratikussá és elszámoltathatóvá kell válniuk mindenki számára, akire a döntéseiknek hatása van.
Ahogy a nyílt levélben is írjuk, a jelenleg teljesen átláthatatlan kiválasztási folyamat helyett átlátható választásokra van szükség, ahol a közvélemény megismerheti a jelölteket. Ennek viszont az az előfeltétele, hogy el kell hagyni azt a szokást, hogy a jelöltek csak akkor indulhatnak a pozíciókért, ha a saját kormányuk támogatja őket. Ezen kívül pedig nyilvános interjúkra, átlátható választási szabályokra és megfelelő hosszúságú választási folyamatra van szükség. A jelöltek számára nyilvánosan elérhető és egyértelmű jelentkezési feltételeket kell megszabni, és a feltételek között kellene lennie, hogy a jelöltnek képesnek kell lennie az IMF függetlenségének megőrzésére az erősebb tagállamokkal szemben, ahogy a gyengébb tagállamok érdekeinek képviseletére is.
A civil szervezetek akkor is ezt követelték, mikor az amerikai David Malpasst úgy választották meg a Világbank elnökének áprilisban, hogy Ziad Hayek, a libanoni jelölt sajtóhírek szerint márciusban “más kormányok nyomására” lépett vissza a jelöltségtől.
Retorikában már változtattak, tettek szintjén még kevésbé
Az IMF volt ügyvezető igazgatója, Christine Lagarde július közepén nyújtotta be a felmondását. Lagarde távozásának oka, hogy őt jelölték az Európai Központi Bank elnökének. Lagarde az IMF élén igyekezett nagyobb beleszólást adni a valutaalap gyakorlati működésébe az olyan feltörekvő gazdaságoknak, mint Kína, emellett pedig igyekezett tematizálni a nemi- és jövedelmi egyenlőtlenség és a klímaváltozás ügyeit. Ezekkel Georgieva is kiemelten foglalkozott eddigi karrierje során, az azonban majd a gyakorlatban dől el, hogy az IMF élén mennyire lesz sikeres ezeknek az ügyeknek az előremozdításában.
Lagarde-ot ugyanis nagyon sok kritika érte azért, hogy miközben már nem csupán a civil szervezetek, hanem maguk a szervezet szakértői is elég határozottan kritizálják egy ideje az IMF-s csomagokért a kilencvenes évektől kezdve elvárt költségvetési megszorítások gazdaságpolitikai hatékonyságát, egyelőre nem igazán látszik, hogy az IMF szakított volna azzal a gyakorlattal, hogy helyi adottságoktól függetlenül minden országnak a költségvetési kiadások csökkentését írják elő feltételként a szervezet által folyósított kölcsönért cserébe.
Ez talán akkor vált a legnyilvánvalóbbá az elmúlt években, amikor Lagarde 2015-ben az IMF élén engedett a német nyomásnak, és az adósság újrastrukturálása vagy részleges elengedése nélkül ment bele az újabb megszorításokat előíró 86 milliárd eurós mentőcsomag elfogadásába, miközben az általa vezetett intézmény szakértői egyértelművé tették, hogy egy ilyen csomag nem fogja segíteni a görög gazdaság talpraállását.
Vagy változtatnak, vagy jelentéktelenné válnak
Nadia Daar, az Oxfam washingtoni kirendeltségének vezetője szerint az IMF munkatársai közül még mindig sokan támogatnak olyan szakpolitikai intézkedéseket, amik megvalósulva az egyenlőtlenségek további növekedését eredményezhetik. Lagarde utódjának az lesz a feladata, hogy olyan szervezetté alakítsa a valutaalapot, ami a stabilitást és a fenntarthatóságot segíti elő olyan intézkedésekkel, amik csökkentik az egyenlőtlenségeket.
Hogy Georgieva képes lesz-e az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljainak szellemiségét tükröző “átfogó változást” (transformative change) elérni az IMF élén, egyelőre nyitott kérdés, a nemzetközi civil közösség ugyanakkor azt várja az IMF-től, hogy jelentős változásokat érjen el a szakpolitikai döntéshozatalban, különös tekintettel a klímaváltozás, a nemi- és gazdasági egyenlőtlenségek és a tisztességes munkához való jog területén.
Közben az argentin adósságválság, aminek során az IMF történetének legnagyobb mentőcsomagját adta, még mindig nem oldódott meg, és egyelőre nem látszik, hogy mikor lesz vége a válságnak, ami miatt az új ügyvezető valószínűleg előbb-utóbb olyan helyzetben találja majd magát, amiben egyre nagyobb lesz a nyomás a szervezeten, hogy legyen rugalmasabb az adósságok újrastruktrálásával vagy elengedésével kapcsolatban. Szintén kihívást jelenthet majd a következő ügyvezető igazgató számára a kvótareform kérdése, ahol a szegény országok régóta szeretnék elérni, hogy növeljék a szavazataik jelentőségét a közgyűlésen belül.
Az International Center for Monetary and Banking Studies tavalyi tanulmánya szerint, ha a szervezet új vezetője nem lesz képes megoldás találni a valutalap döntéshozatali mechanizmusainak egyensúlytalanságaira, és nem lesz képes növelni a szervezet legitimitását, az IMF nemzetközi befolyása olyan szintre csökkenhet, ami a nemzetközi pénzügyi rendszer dollár, euró és renminbi (jüan) övezetekre való szétesésével fenyegetne.
