Áder János köztársasági elnök nemrég bejelentette, hogy Magyarország 6 millió dollárral (nagyjából 1,85 milliárd forinttal) járul hozzá a nemzetközi klímafinanszírozáshoz a Zöld Klímaalap támogatásával. A klímaalap a fejlődő országokat támogatja klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodásban és az energiaellátás fenntarthatóvá tételében. De hogy működik ez az alap? Mely országok finanszírozzák és sok vagy kevés az a pénz, amit most Magyarország felajánlott? Ebben a posztban ezekre a kérdésekre szedjük össze a válaszokat.

2015-ös indulása óta a Zöld Klímaalap finanszírozásával 111 projekt indult el a világban nagyjából 5,2 milliárd dollár összértékben. A legtöbb projekt Afrikában és Ázsiában indult (46 és 44), nagyobb részt károsanyag-kibocsátás csökkentését (42 százalék), kisebb részt pedig a alkalmazkodást elősegítő projektek (24 százalék) valósultak meg, a maradék projekt mindkét célt szolgálta egyszerre. 

Hogy mire megy az alapból finanszírozott közvetlen támogatás és a hitelek? Többek között ebből a pénzből javítják Bosznia-Hercegovinában a középületek energiahatékonyságát, Egyiptomban napelemparkot, Marokkóban szélerőműveket építenek, a pakisztáni Karachiban pedig például elektromos buszokat vásárol a helyi tömegközlekedési vállalat. Máshol pedig az alkalmazkodást segítik elő: Vietnámban és Indiában a vízpartok mentén valósítanak meg olyan projekteket, amik a helyi ökoszisztéma megvédésén és visszaállításán keresztül segítenek a helyi lakosságnak, Marokkóban pedig például öntözőrendszereket telepítenek.

A projekt indulásakor az alapba befizető országok összesen nagyjából 10 milliárd dollárt dobtak össze. Az eredeti cél az volt, hogy 2020-ig ez az összeg 100 milliárd dollárra nőjön. A legnagyobb vállalásokat az Egyesült Államok (3 milliárd dollár), Japán (1,5 milliárd dollár), az Egyesült Királyság (1,2 milliárd dollár), Franciaország és Németország (1-1 milliárd dollár) tette. 2017-ben ugyanakkor Donald Trump 2017-ben visszamondta a vállalást, amikor kivonta az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből. Az eredeti vállalások így összesen 7 milliárd dollárra csökkentek.

Trump arra hivatkozva mondta fel az USA támogatását, hogy az alap gazdag országok jövedelemét osztja újra szegényeknek. Ebben egyébként igaza is volt: csakhogy a pénz újraelosztása nem csak a fejlődő országoknak áll érdekükben. A párizsi egyezményben a klímaalap kulcsszerepet kapott ugyanis annak az érdekellentétnek a feloldásában, hogy miközben a világ összes országának érdekében áll a károsanyag-kibocsátás visszafogása globálisan, a globális délen a gazdasági növekedés elengedhetetlen feltétele az életszínvonal növelésének, mindez viszont szennyezéssel jár együtt.

A szegényebb országok így jogosan tartják igazságtalannak, hogy gazdagabb országok szabadon szennyezhettek, amikor hasonló gazdasági fejlettségi szinten álltak. Az alap ezt a problémát kezeli azzal, hogy a fenntható energetikai projektek finanszírozásán keresztül károsanyag-kibocsátás növelése nélkül teszi lehetővé a növekedést és a szegénység csökkentését a fejlődő országoknak.

Ezért is nagyon fontos, hogy szeptember végén az ENSZ klímakonferenciáján számos ország bejelentette, hogy növeli a vállalásait, és október 24-én Párizsban újabb bejelentések várhatóak. Az alábbi ábrán azt szedtük össze, hogy eredetileg mely országok mennyit pénzt ajánlottak fel az alapba, és hogy ezt a felajánlást mennyire növelték idén szeptemberig.

A felső ábrán az látszik, hogy a milliárd dollár fölötti felajánlók közül a közelmúltban Németország, Franciaország, és az Egyesült Királyság is jelentősen növelte a felajánlását, a kisebb összegek felajánlói közül pedig Svédország és Dél-Korea döntött úgy, hogy több pénzt ad.

A kelet-európai régióban és Magyarország szomszédai között elég nagy a szórás a hozzájárulások tekintetében. Amíg Magyarország például most már csak növelte a felajánlását (2015-ben még 3,54 millió dollár volt a megajánlott összeg), Szlovénia és Szlovákia is most jelentette be az első felajánlását: 1,1 illetve 1,96 millió dollárt. 

Csehország korábban 5,32 millió dollárt ajánlott fel, Lengyelország pedig 110 ezer dollárt, ami brutálisan kevés ahhoz képest, hogy egyrészt a felsoroltak közül ez a legnépesebb ország, másrészt pedig hogy Lengyelország energiamixében a mai napig is jelentős a szénerőművek szerepe, ezért Lengyelország üvegházhatású gáz kibocsátása az EU teljes kibocsátásnak kb. 10 százalékát teszi ki. Az alábbi ábra alapján látszik, hogy a régiós országok egy főre eső kibocsátási szintjét az egy főre eső felajánlásokhoz viszonyítva a magyar felajánlás nem számít rossznak.

Lakosságarányosan a magyar támogatás nagyobb, mint a lengyel, a szlovák, és a bolgár, és még a cseheket is lehagytuk, úgy hogy Csehország a szénerőművei miatt szintén relatíve nagy szennyezőnek számít az EU-n belül.

Mindenesetre az biztos, hogy október végén nagy szükség lesz az újabb felajánlásokra, ugyanis jelenleg még a szeptemberi felajánlásokkal együtt is csak 7,6 milliárd dollár van az alapban. Az azonban nem most fog eldőlni, hogy van-e egyáltalán bármi értelme az új felajánlásoknak. Leginkább ugyanis azon áll vagy bukik a projekt, hogy ki nyeri majd a 2020-as amerikai elnökválasztást. A jelenleg legkevésbé esélyes demokrata jelölt, Bernie Sanders például 200 milliárd dolláros finanszírozást ígért a saját környezetvédelmi programjában abban az esetben, ha nyer. 

De a másik két esélyes jelölt, Elizabeth Warren és Joe Biden is visszaléptetné az USA-t a párizsi egyezménybe, és bár a programjaikból nem derül ki, hogy a klímaalaphoz hogy viszonyulnak, jó eséllyel visszatérne az amerikai finanszírozás elnökké választásuk esetén. Mindez Trump újraválasztása esetén aligha történik majd meg, ami végeredményben valami különös finanszírozási csoda nélkül a klímaalap értelmét is megkérdőjelezné. Mindez azonban nem tarthatja vissza a nemzetközi közösséget attól, hogy október végén újabb vállalásokat tegyen.