A PPP-konstrukcióban épült Művészetek Palotájának éves költsége a színházak és múzeumok összes költségének több mint negyedét vitte el az elmúlt évtizedben – derül ki a G7 gazdasági portál cikksorozatának legújabb részéből, amely a Demnet támogatásával jelenik meg, és a magyarországi PPP-projektek visszásságait mutatja be. A több ezer milliárd forintos költségvetési kiadással járó autópálya PPP-k körüli anomáliák ebben a cikkben találhatók, a PPP-ben épült börtönökkel kapcsolatosak pedig ebben.
A PPP-konstrukcióban megvalósult beruházások rendelkezésre állási díjaira évente 130 milliárd forintot költ a magyar álllam és még évtizedekekig hasonló mértékű kiadást fognak jelenteni a közös kasszának minden évben. Az autópályák több mint 100 milliárd forintot visznek el, a Művészetek Palotája pedig a második legdrágább PPP-projekt az autópályák mellett.
Az első szerződést a projektről még az első Fidesz kormány kötötte, és a rá következő szocialista-szabad demokrata kormány idején folytatódott a beruházás. A kivitelező a tavaly elhunyt milliárdos, Demján Sándor érdekeltségébe tartozott TriGránit volt, és a cégcsoportba tartozik a Müpát üzemeltető cég is, amely 23 milliárdos adózott eredményt ért el 2005 óta.
Először egyébként egy 10 éves konstrukcióban gondolkodott az első Fidesz-kormány. Az állam 8-10 milliárd forintig állta volna építkezést, a maradék összeget pedig 10 év alatt törlesztette volna bérleti díjként. Végül az MSZP-SZDSZ kormány 2005-re egy nagyon előnytelen szerződést hozott össze: az éppen divatba jövő PPP-szerződések mintájára egy 30 éves szerződést kötöttek, mégpedig euró alapon, aminek devizakockázatát a magyar állam állta. Az Állami Számvevőszék 2012-ben készült jelentése világosan meg is fogalmazta az alapproblémát: a szerződéses feltételek nem biztosították a közpénzfelhasználás gazdaságosságát, így az állami megrendelő érdekeinek érvényesülését, és a létesítmény PPP-konstrukcióban történő üzemeltetése sem volt gazdaságos.
A Müpa kulturális szempontból fontos intézmény, a rá költött pénz viszont aránytalanul nagy a kulturális kiadások között. A magyar állam 2010 és 2019 között 109 milliárdot fizetett ki a Müpáért, az összes állami színházra és múzeumra pedig 290 milliárdot.
Mindez a piacon megszokottnál jóval magasabb profithoz jutatatta Magyarország sokáig leggazdagabb, mecénás szerepében tetszelgő, 2018-ban elhunyt milliárdosát. A Müpát az államnak működtető Nemzeti Filharmónia Kft. 101 milliárd forint bevételhez jutott 2002-es alapítása óta. Az eredetileg tervezett 8 százalékos megtérülést 2018-ig 23 százalékra sikerült feltornászni, ami kétszer magasabb profitráta, mint amennyit az M5-ös és M6-os autópályák főként német és osztrák tulajdonosai kivettek a cégekből. Az adófizetők akár 168 milliárd forintot is bukhatnak a 2035-ig hatályos szerződésen. Az üzemeltető cég ráadásul offshore, bejegyzett tulajdonosa a ciprusi Granit-Polus POA Investment Limited.
Érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha az állam inkább „hitelből”, vagyis állampapírkibocsátással bevont forrásból finanszírozta volna a beruházását. A TriGránitnak 31,3 milliárd forintba került az építkezés, a teljes költsség az esetleges további kiadásokkal együtt alakulhatott 40 milliárd körül is (pontosabb adatok nem állnak rendelkezésre, ugyanis sem a kormány, sem a beruházó nem közli a PPP-szerződést). Ennek alapján közel 110 milliárd forint a nyereség, a beruházásra felvett hitelek kamatköltségét nem számítva.
Ha viszont az állam államadósságból finanszírozta volna a beruházást, sokkal jobban járt volna (ahogyan ez a fenti ábrán is jól látható): 2005-ös jelenértéken 39,8 milliárd forintból kifizethette volna a Müpa épületét. Magyarán 106 milliárd forint veszteséget szenvedett az állam azért, mert a PPP-konstrukciót választotta és 30 éves szerződés keretében fizeti ki a beruházást.
