Az ENSZ 17 Fenntartható Fejlődési Céljának áttekintése az EU-ban és Magyarországon 1. rész
Közeleg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 2019-es Fenntartható Fejlődés csúcstalálkozója. A szeptember végi csúcstalálkozón a világ vezetői összegyűlnek az ENSZ New York-i központjában, hogy a lefektetésük óta először áttekintsék a szervezet Fenntartható Fejlődési Céljait. De mik egyáltalán az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai, és hogyan teljesít őket illetően az Európai Unió, azon belül is Magyarország? Kétrészes kitekintésünkben röviden összefoglaljuk, hogy hol tart hazánk és az unió a fenntarthatósági célok elérésében.
Béke és fejlődés
A 2030-as Fenntartható Fejlődési Keretrendszer (Agenda for Sustainable Development) 2015-ben fogadta el az Egyesült Nemzetek (ENSZ) összes tagországa. Célja, hogy iránymutatásként szolgáljon egy békésebb és virágzóbb bolygóhoz a jelen és a jövő emberei számára. A 17 kitűzött fenntarthatósági cél adja az agenda alapját, melyek mindegyike lényegében arra irányul, hogy ösztönözze a világ fejlett és fejlődő országait az összefogásra, és arra, hogy egyetértésben cselekedjenek. Ugyanis a szegénység elleni harc, az életfeltételek javítása vagy az oktatás fejlesztése, az egyenlőtlenségek megszüntetése, a növekedés, a klímavédelem, óceánok, erdők védelme, mind olyan kihívások, amiket nem lehet elszigetelten kezelni, hanem globális és átfogó megoldásokat kívánnak.
17 cél alkotja a fenntartható fejlődési tervezet gerincét: a szegénység felszámolása, az éhezés megszüntetése, az egészséges élet, minőségi oktatás, nemek közötti egyenlőség, ivóvíz és köztisztaság, megfizethető és tiszta energia, tisztes munka és gazdasági fejlődés biztosítása, az ipar, az innováció és az infrastruktúra fejlesztése, az egyenlőtlenségek csökkentése, fenntartható városok és közösségek, felelős fogyasztás és gyártás, klímavédelem, a vizek és a szárazföldi élet megóvása, a béke és igazságosság megteremtése erős intézmények által, valamint összefogás a célok érdekében.
A fenntarthatósági célok nem előzmény nélküliek, az ENSZ tagországai már 2001-ben elfogadtak nyolc, úgynevezett Millenniumi Fejlesztési Célt (Millennium Development Goal - MDG). Az ezredfordulós célok hasonló területeket érintettek, mint a fenntarthatósági célok. A 2010-es évek elején, az ezredfordulós projekt tervezett végéhez közeledve az ENSZ tagországai szükségét érezték annak, hogy kicsit átgondolják, hogy hol tudnának javítani, pontosítani a célokon. Így a Millenniumi Fejlesztési Célok tanulságait leszűrve született meg a 17 Fenntartható Fejlődési Cél (Sustainable Development Goal - SDG).
Az egyik fontos változás a módszerek terén az volt, hogy próbáltak kevésbé az elméletre hagyatkozni, és szélesebb körben konzultálni azokkal, akik a terepen dolgoznak. A 17 fenntarthatósági cél 2014-re körvonalazódott, és 2015-ben fogadták el a végleges változatot.
Bár a célok között vannak olyanok, amik jobban megragadhatóak a számok terén, és vannak kicsit absztraktabbak, de bizonyos indikátorok alapján megpróbálják számon tartani, hogy hogyan is állnak a világ országai a teljesítésükben. Ennek keretében az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat az SDGs & me (fenntartható fejlődés és én) projekt keretében folyamatosan beszámol róla, hogy az EU-s országok hogyan teljesítenek a Fenntartható Fejlődési Célok terén.
Sajnos Magyarország sok szempontból nem tartozik az élvonalba. Az Eurostat minden cél esetében több olyan tényezőt vizsgált, amely az adott céllal kapcsolatban rálátást ad arra, hogy hogyan is áll az unió és tagállamai a cél megvalósítása terén. Az európai statisztikai hivatal az adatfelvétel idejét, és nem az ún. vonatkozási időszakot jelöli az évekkel, ezért a posztunkban szereplő adatok mind a 2016-os állapotra vonatkoznak. Ebben a posztban az egyes célcsoportokból bizonyos részcélok állását mutatjuk be, az összes célról az EU részletes összefoglalóját itt lehet elérni.
Egészséges és emberhez méltó élet
Az egyik fő témacsoport, ami már az ezredfordulós célokban is kiemelt szerepet kapott, az emberi méltósággal összefüggő célok területe. Az ENSZ fő célja, hogy teljesen megszüntesse 2030-ra az mélyszegénységet, és senki ne éljen 1,25 dollárnál kevesebb pénzből naponta, valamint hogy felére csökkentse a szegénységet a világban, utóbbit a tagországok saját normáinak megfelelően.
2016-ban Magyarországon a lakosság 25,6 százalékát érintette az elszegényedés vagy társadalmi kirekesztés veszélye, akkor az uniós adat 22,4 százalék volt. Az élen Csehország járt, ott éppen csak 12 százalék fölötti volt ez a szám. A magyar emberek 40 százaléka túlzsúfolt háztartásban élt, ez messze a 15 százalékos EU-s átlag fölött volt, ezen a téren jelentős szakadék uralkodik az unió fejlettebb, régi tagjai, és a frissen csatlakozott, szegényebb tagok között. Szintén rosszul állt Magyarország életkörülmények terén: a magyarok közel negyede rossz körülmények között élt, az uniós átlag ehhez képest 13 százalék volt. Sokat javítottunk viszont 2006 és 2016 között fűtés terén. A 2016-ra vonatkozó adatok szerint a lakosság 6,8 százalékának nem volt biztosítva, hogy be tudja fűteni télen a lakását, amivel az uniós átlag alatt vagyunk.
Egy boldog és teljes élethez elengedhetetlen az is, hogy a lehető legjobb egészségnek örvendjen az ember. Utóbbira nehéz átfogó stratégiát kialakítani, hiszen területenként radikálisan más problémákkal kell szembenézni. Éhezés és táplálkozás terén az unióban inkább az elhízás a jellemző, a magyarok közel ötöde el van hízva, de az EU-s átlag is 15 százalék környékén mozog. A várható élettartam az egész unióban magas, és nincsenek kiugró különbségek, azonban meg kell jegyezni, hogy más kutatások szerint a magyarok jóval kevesebbet élnek le jó egészségben, mint a fejlettebb tagállamok állampolgárai.
A tuberkulózis, HIV és hepatitis elleni harcban hazánk és az unió is jól teljesít, egyedül Lettországban kiugróan magas az ezekkel a betegségekkel összefüggő halálesetek száma. Az ENSZ célja, hogy visszaszorítsa a csecsemőhalandóságot, a fertőző betegségeket, a gyermekágyi halált, csökkentse a szerhasználattal, alkoholfogyasztással és dohányzással összefüggésbe hozható haláleseteket. Utóbbiakban Magyarország rendre rosszul szokott teljesíteni, és történt néhány kevésbé progresszív intézkedés is (például a tűcsereprogram akadályozása), viszont – papíron legalábbis – már kormányzati szintű stratégia van a dohányzás visszaszorítására.
Az ENSZ a célok kitűzésekor egy tudásalapú társadalmat képzelt maga elé, ahol mindenki kedve szerint tanulhat, anyagi helyzetétől, életkorától és nemétől függetlenül. Az EU nagyjából teljesíti az ENSZ oktatást érintő céljait, ugyanis azok inkább a fejlődő országokra lettek szabva (ingyenes közoktatás, nők oktatáshoz való joga), de azért vannak egyenlőtlenségek, problémák, amikre érdemes kitérni. Oktatás terén súlyos szakadékok vannak az unióban: a 30-34 év közötti magyarok mindössze 33,7 százaléka járt felsőoktatásban, az EU-s átlag 40 százalék, míg a litvánok 57,6 százaléka járt egyetemre vagy főiskolára.
Hiába került be az élethosszig tartó tanulás fogalma az ENSZ agendájába, az unió állampolgárai nem igazán ülnek vissza az iskolapadba, ha egyszer végeztek. A magyarok mindössze 6 százaléka képzi magát felnőttként, de az uniós átlag is csak 11 százalék. Ellenben a svédek és a finnek több mint negyede felnőttként is tanul. Ez súlyos problémát jelent egy olyan világban, ahol gyorsan változnak az elvárt képességek: a szakértők szerint ahogy egyre jobban elterjed a robotizáció, egyre fontosabb lesz, hogy az emberek rugalmasak legyenek felkészültségben. Ha nem lesz változás ezen a téren, akkor ezek a trendek még mélyebbre fogják nyomni azokat, akik körülményeik miatt elesnek az oktatás lehetőségétől, hiszen a képzetlen munka leértékelődik, akiknek viszont van lehetőségük és kedvük képezni magukat felnőttként is, azok jelentős előnyhöz jutnak.
Kiemelt szerepet kapott a nők helyzete a társadalomban, és a nemek közötti egyenlőség is a 17 cél megalkotásakor. Utóbbiban nem állnak rosszul az EU-s tagállamok, a legtöbb uniós országban már jóval több nő jár felsőoktatásba mint férfi, így van ez Magyarországon is. Hozzá kell tenni, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy a férfiak nem csak arányukban, hanem szám szerint is kevesebben vesznek részt a felsőoktatásban hazánkban. 2014 óta 25 százalék környékén stagnál a felsőoktatásban résztvevő férfiak száma, és 2015-ben a nőknél is megtört a növekedés 40 százaléknál.
Sereghajtók vagyunk vezető beosztású nők terén, a magyar vezető pozíciók mindössze 15 százalékát töltik be nők, az egész unióban ez 26,7 százalék, a franciáknál pedig kiemelkedő 44 százalék. Az egész unióban jellemző, hogy a nők maradnak ki a munkából, hogy a gyerekekre vigyázzanak, a magyar nők 30, a férfiak 3,5 százaléka marad otthon a gyerekkel, ez alig tér el az uniós átlagtól. Majdnem az egész EU-ban 10 százalék fölött van a nemek közötti béregyenlőtlenség, Magyarországon 14,2 százalék, ezzel némileg a 16 százalékos EU-s átlag alatt vagyunk.
Gazdaság és egyenlőség
Újdonság az ezredfordulós célokhoz képest, hogy külön pontokban foglalkozik az ENSZ a fenntartható, igazságos, és stabil gazdasággal. Ismét azt a logikát lehet felfedezni az új szempontrendszer mögött, hogy mélyrehatóbban és tágabban próbálnak szembenézni a problémákkal, és rendszerszintű, hosszú távú megoldásokat keresnek. Tehát a cél már nem csak egyszerűen a szegénység felszámolása, de bekerült a méltó munka elképzelése, ahol mindenkinek joga van tisztességes bérért dolgozni, biztosítva vannak a jogai, a biztonságos munkakörülményei, nemétől, egészségi állapotától, származásától függetlenül.
De természetesen nem csak a munkaerő, hanem az infrastruktúra terén is szükségesek a változások. Így egyfelől szükséges, hogy az olyan, munkához és oktatáshoz szükséges erőforrások, mint például az internet, egyenlően hozzáférhetőek legyenek a Föld minden lakosának. Másfelől arra is ügyelni kell, hogy a meglévő infrastruktúrát a fenntarthatóság és környezettudatosság jegyében fejlesszük, alakítsuk át. Ugyanúgy érvényes ez nem csak az ipari létesítményekre, de magukra a városokra is mint infrastrukturális egységekre.
Hagyományosan fontos mértéke egy ország gazdaságának a nemzeti össztermék (GDP), ebben felfoghatatlan szakadék van még az unión belül is. Luxemburg és Írország GDP-je némileg félrevezető (ezek ugyanis sok szempontból adóparadicsomnak számítanak), de ha csak a harmadik dánokat hasonlítjuk össze a rendre sereghajtó Bulgáriával, ötszörös eltérést tapasztalhatunk. Hiába kiemelt cél a munkások jogainak védelme, ez az aránytalanság kiszolgáltatja a szegényebb tagországok munkavállalóit, akik egy jobb élet reményében mennek a jobban teljesítő országokba dolgozni, de gyakran visszaélések áldozataivá válnak.
Pedig, ha csak a számokat nézzük, munkanélküliség terén egyedül a válság sújtotta Görögország szakadt le jelentősen az unió tagállamaitól, a görögöknél a 2013-as mélyponton a dolgozó korúak közel 28 százaléka tartósan munkanélküli volt. Az EU-s átlag jelenleg 6,4, a magyar pedig 3,4 százalék körül van. Azonban, ahogy a GDP-nél sem szabad átlagokra hagyatkozni, a munkanélküliségénél is figyelembe kell venni, hogy Magyarországon belül is régiónként drasztikus eltérések vannak, hiába az alacsony munkanélküliség országos szinten, miközben egyes falvakban a teljes lakosság munkanélküli. Utóbbi kiemelt kihívás a cigányság felzárkóztatásával összefüggésben.
A munkalehetőségek, jogok és tisztes bérek mellett szót kell ejteni a munkakörülményekről is. 2016-ban az EU-ban a százezer alkalmazottra jutó halálos munkahelyi balesetek száma 1,69 volt, ebben is megdöbbentő eltérés van az unión belül. Míg az Egyesült Királyságban évek óta nem ment ez a szám 1 fölé, addig Romániában 2016-ban 4,52 volt.
Nem meglepő módon azok az országok, ahol jók a munkakörülmények és magas a GDP, sokat költenek kutatás-fejlesztésre, és ez megint egy olyan terület, ahol kirívó eltérések vannak az Európai Unión belül – pedig a megfelelően képzett szakemberek és a kellő tudástőke szinte előfeltétele az összes többi fenntarthatósági cél megvalósításának. Míg a dolgozó korú dán társadalom 2,1 százaléka a kutatás-fejlesztésben dolgozott 2017-ben, addig Magyarországon csak 0,88 százalék, Romániában pedig mindössze 0,36. Ráadásul ez az a terület, ahol nagyon érvényesülni tud a gazdagabb tagállamok elszívó ereje, hiszen a magasan képzett szakemberek szinte kivétel nélkül beszélnek egy vagy több idegen nyelvet.
De nem csak a munkahelyén érinti az embert az ipar állapota, elég csak a levegő szennyezettségére gondolni. Magyarország, Bulgáriával, Romániával és Lengyelországgal együtt igen rosszul áll légszennyezettség terén az EU-s átlaghoz viszonyítva. Hazánkban 2017-ben 20 mikrogramm (a gramm milliomodrésze) volt az egy légköbméterre jutó 2,5 mikrogrammnál kisebb szemcsék előfordulása, az uniós átlag ezzel szemben 14 mikrogramm légköbméterenként – a WHO standartja szerint 10 a határérték. Meg kell jegyezni, hogy a legendásan szennyezett Kína egyes területein ez az érték a százat is meghaladja.
A poszt második részéből kiderül, hogy hogyan áll hazánk és az Európai Unió a környezetvédelemben, a globális felmelegedés elleni harcban, és hogy mennyire sikerül a korrupció és az igazságtalanság ellen harcolni.
