Ugyancsak rossz jel, hogy a fejlődő országok államainak külső hitelállománya a 2008-as 191 milliárd dollárról több mint kétszeresére nőtt 2017-re, elérte a 424 milliárdot.

A Jubilee Debt Campaign szerint a súlyosbodó adósságválsággal sürgősen foglalkozni kellene nemzetközi szinten és azt a követelményt kellene szabni, hogy minden kormány hozza nyilvánosságra a felvett hiteleket, ami lehetővé tenné a parlament, a média és a civil szektor előtti elszámoltathatóságukat. Továbbá válságok idején az IMF-nek nem kellene megmentenie a felelőtlen hitelezőket, hanem az adósságok csökkentését kellene megkövetelnie annak érdekében, hogy a válság költségeit megossza a hitelezők és az adósok között. Általában viszont inkább a hitelezőket óvja a veszteségektől a valutaalap, a költségeket pedig az eladósodott ország polgárai viselik.

Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb adósságszolgálatot kell teljesíteniük, jelentős mértékben csökkennek a közkiadások, növekszik a szegénység és még távolabb kerülnek a Fenntartható Fejlődési Célok elérésétől.

Az elemzés arra is utal, hogy a jelek szerint azokban az országokban járnak legrosszabbul az emberek, amelyek segítségül hívják az IMF-et, ugyanis ott csökkennek a legnagyobb mértékben a közkiadások. Ez látható például a 15 legnagyobb adósságszolgálattal működő ország adatain, melyek közül 10 csökkentette a közkiadásokat 2016 és 2018 között.

 
A legalacsonyabb adósságszolgálattal működő 15 ország ezzel szemben átlagosan 11 százalékkal növelte a közkiadásait ugyanebben az időszakban, és csak két országban volt kiadáscsökkentés.