A PPP-konstrukcióban épült Művészetek Palotájának éves költsége a színházak és múzeumok összes költségének több mint negyedét vitte el az elmúlt évtizedben – derül ki a G7 gazdasági portál cikksorozatának legújabb részéből, amely a Demnet támogatásával jelenik meg, és a magyarországi PPP-projektek visszásságait mutatja be. A több ezer milliárd forintos költségvetési kiadással járó autópálya PPP-k körüli anomáliák ebben a cikkben találhatók, a PPP-ben épült börtönökkel kapcsolatosak pedig ebben.

A PPP-konstrukcióban megvalósult beruházások rendelkezésre állási díjaira évente 130 milliárd forintot költ a magyar álllam és még évtizedekekig hasonló mértékű kiadást fognak jelenteni a közös kasszának minden évben. Az autópályák több mint 100 milliárd forintot visznek el, a Művészetek Palotája pedig a második legdrágább PPP-projekt az autópályák mellett.

Október 1-jétől lép hatályba az a a törvénymódosítás, mellyel a kormány korlátozza a cégadatokhoz való ingyenes hozzáférést. Mint korábban írtuk, a 2020-as költségvetést megalapozó salátatörvénybe került be a cégtörvény üzleti átláthatóságot és információszabadságot szűkítő változása, melynek következtében a jövőben korlátozott alkalommal lesz lehetőség ingyenes céginformáció igénybevételére és a jelenlegihez képest kisebb lesz az elérhető adatok köre is.

Ez a törvény egy újabb eszköz, amellyel a gazdasági elit az eddiginél is jobban kibújhat a nyilvánosság ellenőrzése alól, és láthatatlanná, végső soron pedig hozzáférhetetlenné válik a hatalommal nem rendelkező emberek számára. Ez még inkább lehetővé teszi, hogy olyan vagyonokat is elrejtsenek a társadalom elől, amelynek az eredetével nem tudnának elszámolni, mert valamilyen formában a közérdek sérelmével  jutottak hozzá. 

A fejlesztéspolitikai szakértők körében közismert jelenség, hogy a fejlesztésfinanszírozás jelenlegi rendszere sok esetben önellentmondásokkal terhelt, álszent és igazságtalan a fejlődő országokkal szemben. A fejlődő országoknak nyújtott támogatásaikkal a fejlett országok gyakran csak kihasználják a fejlődő országokat arra, hogy a saját cégeiknek üzleti lehetőségeket szerezzenek. Ennek a gyakorlatnak a legismertebb példája az, ahogyan a fejlett országok a nemzetközi fejlesztés fő finanszírozási formáját, az úgynevezett hivatalos fejlesztési támogatást (Official Development Assistance, ODA) használják.  

A hivatalos fejllesztési támogatásba olyan nemzetközi tá­mo­ga­tá­si te­vé­keny­ségek tartoznak, melyek során fejlett donorországok fej­lő­dő or­szá­gokat támogatnak azzal a céllal, hogy elősegítsék a gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi fej­lő­dé­sük, illetve la­kos­sá­guk jó­lé­tét. Ennek két fő csatornája van, a donorországok vagy tagdíjat fizetnek olyan multilaterális intézményeknek, mint például a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, vagy közvetlen, bilaterális megállapodásokkal indítanak fejlesztéseket egy-egy országban.  

A PPP-beruházásokban megvalósult intézmények fenntartására és kisebb részben kiváltására idén 130 milliárd forintot kell költenie a magyar államnak az elérhető adatok alapján, az autópályákkal, a Művészetek Palotájával, a börtönökkel, az oktatási, kulturális és sport PPP-kkel számolva – állapítja meg a G7 újabb cikke a gazdasági portál cikksorozatából, amely a magyarországi PPP-projektek visszásságait mutatja be. A több ezer milliárd forintos költségvetési kiadással járó autópálya PPP-k körüli anomáliák ebben a cikkben találhatók.  

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülésekor alapos elszámoltatást ígért PPP-fronton és az állam számára túlzott terheket jelentő projekktek kiváltását. Ebből azonban gyakorlatilag semmi nem lett, a kormány végül csak 37 milliárd forintot költött kiváltásra, ami a szükséges összegnek vélhetően csak a töredéke. Eközben 2011-ben elment közel félmilliárd forint ügyvédi tanácsadásra.

Afrika régóta a nemzetközi rivalizáció, befolyás- és erőforrásszerzés terepe, egyúttal viszont a világ legszegényebb országainak ad otthont, klímakatasztrófák és konfliktusok színtere, és a nemzetközi humanitárius és fejlesztési segélyek egyik legnagyobb befogadója. Az afrikai országok felemelkedésében az eddig uralkodó, paternalista felfogás nem hozott áttörést. Ahhoz, hogy Afrika egy valóban stabil, fenntartható fejlődési pályára álljon, a kontinens országainak is meg kell tanulniuk hatékonyabban képviselni a saját érdekeiket, de a fejlett országoknak is fel kell ismerniük a saját felelősségüket, miközben olyan nem demokratikus szereplők is egyre nagyobb befolyásra tesznek szert mint Kína vagy Oroszország.

Több mint száz civil szervezet - köztük a DemNet is - írta alá a Bretton Woods Project által kezdeményezett nyílt levelet, melyben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójának kiválasztását demokratizálni kell. A jelenleg érvényben lévő gentleman's agreement immár 75 éve garantálja, hogy a Valutaalap vezére európai, a Világbanké pedig amerikai legyen, pedig ezek a pozíciók bírnak akkora jelentőséggel, hogy a kiválasztási folyamatot demokratikussá, átláthatóvá, ellenőrizhetővé és meritokratikussá tegyük.

A Világbank jelenlegi vezetője, Krisztalina Georgieva lehet a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund – IMF) új ügyvezető igazgatója, miután augusztus 2-án a szavazatok 56 százalékát kapta meg azon a szavazáson, ahol az Európai Unió (EU) 28 tagállamának pénzügyminisztere választhatott öt európai delegált közül. Georgieva új pozíciója lényegében már csak azon múlik, hogy az IMF legfőbb döntéshozó szerve, a Kormányzótanács ősszel rábólint-e a kinevezésére.

A szavazást hetek óta tartó tárgyalások előzték meg, azonban az uniós tagállamok nem tudtak konszenzusra jutni a jelölt személyét illetően, és még a szavazás eredményével kapcsolatban is kétségek merültek fel. A Georgievát támogató tagállamok népessége ugyanis nem érte el az EU teljes népességének 65 százalékát, ráadásul az Egyesült Királyság egész egyszerűen nem fogadta el a szavazás eredményét. 

A Bloomberg forrásai szerint a britek azt kifogásolták, hogy az IMF szeptember elejéig fogadja be a jelöléseket, tehát még bőven lenne addig idő, de a többi tagállam siettette a folyamatot, és az Egyesült Királyságnak nem volt elég ideje arra, hogy jelöltet állítson az európai előválasztásra. Mindezek ellenére a 44 százalékos támogatottsággal második helyen végző jelölt, Hollandia volt pénzügyminisztere, Jeroen Dijsselbloem Twitteren elismerte a vereségét.

A jelenlegi gazdasági rendszer hatalmi egyenlőtlenségeinek egyik leglátványosabb megjelenése a multinacionális vállalatok hatalmának példátlan növekedése. A nagy cégek növekvő befolyását jól illusztrálják az olyan évről évre megjelenő összevetések, amelyek a világ 100 legnagyobb bevételt generáló entitását listázzák, az államok adóbevétele és a vállalatok bevétele alapján. Ezen a listán 2017-ben 71 multinacionális vállalat szerepelt és csak 29 ország, és az arány romlik az államok felől nézve, 2015-ben még 69, a megelőző évben 63 nagy cég került fel a listára. 

Egy másik illusztráció, amit szokás emlegetni, hogy a 10 legnagyobb vállalatnak több a bevétele, mint a 180 “legszegényebb” országnak együttvéve (és ezek között olyan országok szerepelnek, mint például Írország, Indonézia, Izrael, Kolumbia, Görögország, Dél-Afrika).

Valaki egy pendrivenyi dokumentumot juttatott el a nemzetközi oknyomozó újságírók alkotta International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) csapatához. A többek között belső levelezéseket, szerződéseket, banki kimutatásokat tartalmazó fájlok megcáfolhatatlanul bizonyítják: a világ számos cége tudatosan visszaélt egy aprócska sziget, Mauritius sajátos adórendszerével, hogy így csökkentsék az adóterheiket.

A módszer nem új, mégis van a mauritiusi offshore botrányban egy különösen szomorú elem: a cégek ügyeskedésének a legszegényebb országok látták a kárát. Hála ugyanis a Mauritius és több tucat fejlődő ország között érvényben lévő adóegyezménynek, a szigeten bejegyzett cégeknek az adott országokban csak minimális adót kell fizetniük, sok esetben pedig lényegében semmit.

Egyre dagad a botrány a Világbank járványkötvényei körül. Miközben az Ebola krízis súlyosbodik Kongóban és már több mint 1800 ember meghalt a járványban, a Világbank nem tudja kifizetni a kötvényekkel gyűjtött pénzt a járvány megfékezésére. Ugyanis a konstrukcióban szabott feltételek olyan mértékben a magánbefektetőknek kedveznek, hogy ezek szerint a járvány még 1800 haláleset után sem elég súlyos a pénz felhasználásához. Időközben a kötvényeket birtokló eszközkezelő társaságok egészen jól járnak s járványkötvények magas hozamaival.