A Világbank legfrissebb kimutatása szerint az alacsony és közepes jövedelmű országok külső államadóssága 2018 folyamán 5,2 százalékkal 7,8 ezer milliárd amerikai dollárra nőtt. A növekedés még úgy is 4 százalékos, ha nem számítjuk a 10 legnagyobb adóst (Argentína, Brazília, Kína, India, Indonézia, Mexikó, Oroszország, Dél-Afrika, Thaiföld és Törökország).

Bár az eladósodás némileg csökkent 2017-hez képest, a Világbank International Debt Statistics 2020 című kiadványában továbbra is arra figyelmeztet, hogy a jelek szerint az adósságterhek jelentősen hozzájárulnak ezen országok gazdasági sebezhetőségéhez. Ha megnézzük az alacsony és közepes jövedelmű országok külső adósságait a bruttó nemzeti jövedelmükhöz (GNI) mérten, elsőre azt láthatjuk, hogy az arány egy mérsékelt 26 százalékon stagnál. Azonban Kína a maga rendkívül alacsony 14 százalékos adósság-GNI arányával jelentősen torzítja a statisztikákat. 

Fenyegetőnek érezzük az éghajlatváltozást? Kit tartunk felelősnek, kiben bízunk, és kitől várjuk a változást? Hogyan függ össze a klímaváltozás a szegénységgel és az egyenlőtlenséggel? Hol kezdődik és meddig tart az egyéni felelősségvállalás?

A DemNet az Index.hu-val és a Závecz Research Intézettel közösen 1000 fős, felnőtt korú magyar népességre reprezentatív közvélemény-kutatást készített, melyben többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire aggódnak a magyarok a klímaváltozás miatt, milyen okoknak tulajdonítják az éghajlatváltozást, kinek a véleményére adnak leginkább ezzel kapcsolatban, és mit kellene tenni szerintük a klíma védelméért.

Áder János köztársasági elnök nemrég bejelentette, hogy Magyarország 6 millió dollárral (nagyjából 1,85 milliárd forinttal) járul hozzá a nemzetközi klímafinanszírozáshoz a Zöld Klímaalap támogatásával. A klímaalap a fejlődő országokat támogatja klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodásban és az energiaellátás fenntarthatóvá tételében. De hogy működik ez az alap? Mely országok finanszírozzák és sok vagy kevés az a pénz, amit most Magyarország felajánlott? Ebben a posztban ezekre a kérdésekre szedjük össze a válaszokat.

Több mint 30 civil szervezet – köztük a DemNet is – aláírta a European Network on Debt and Development (Eurodad) által kezdeményezett, lejjebb olvasható állásfoglalást (az eredeti szöveg és az aláíró szervezetek ezen a linken tekinthetők meg), melyben ismételten felhívjuk a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy továbbra sem rendelkezünk olyan nemzetközi hatályú, multilaterális adósságkezelő mechanizmussal vagy adósságrendező keretrendszerrel, amely lehetővé tenné egy államadósság-válság rendezett, méltányos, átlátható és tartós rendezését. Jóllehet egy évszázadok óta fennálló problémáról van szó, a jelenleg is érvényes, Bretton Woods-i világgazdasági rendszer 75 évvel ezelőtti kialakításakor és azóta sem rendezte a nemzetközi politika.

Emiatt az államok és népességük továbbra is egyedülálló módon ki vannak téve a fizetésképtelenség veszélyének, ugyanis ezekben a helyzetekben nem védi őket semmilyen eljárás. Pedig az államadósság-válságok aligha tekinthetők rendkívüli eseményeknek. Mindössze 60 év alatt, 1950 és 2010 között több mint 600 adósságátstrukturálás történt 95 eladósodott országban. Az átstrukturálás idején szinte mindegyik érintett fejlődő vagy feltörekvő gazdaság volt, viszont a 2008-as globális pénzügyi válság keményen emlékeztetett arra is, hogy még egy valutaunió fejlett gazdaságai sem védettek a fizetésképtelenségtől.  

A világ összes közvetlen külföldi tőkebefektetésének (foreign direct investment - FDI) 38 százaléka - nagyjából 15 ezer milliárd dollár - nem valódi befektetés, hanem adóelkerülés. Konkrétabban olyan pénzügyi tranzakció, amelynek a célja, hogy multinacionális cégek olyan leányvállalatokon keresztül folyassák át a bevételüket, amikre alacsonyabb adóterhek hárulnak, mint az anyavállalat gazdasági tevékenységének helyszínén - ez derült ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Koppenhágai Egyetem kutatásából, amit ugyan még nem publikáltak, de egy rövidített verzióját már közzétették nemrég. 

1,28 milliárd dollár: ennyi pénzt sikerült az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumával (ICIJ) gyűjtése alapján a világban visszaszerezni a Panama Papers alapján felderített offshore ügyek nyomán. Erről a Panama-iratok következményeiről szóló korábbi posztunkban írtunk részletesebben, azonban Magyarországon külön érdekes, hogy milyen hatásai voltak a nyilvánosságra hozott dokumentumoknak a régióban.

Már csaknem 3 és fél év telt el azóta, hogy a német Süddeutsche Zeitung az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumával (ICIJ) és a nemzetközi partnereikkel együttműködésben nyilvánosságra hozta a Mossack Fonseca nevű panamai ügyvédi irodából kiszivárogtatott 11,5 millió irat alapján megismert offshore-ügyeket. Bár az offshore-cégek tulajdonlása önmagában nem ütközik törvénybe, két dolog miatt is komoly kockázatot jelent ez az üzleti konstrukció.

Egyrészt ilyen módon el lehet érni, hogy egy cég tulajdonosának kevesebb adót kelljen fizetnie, mint amennyit abban az országban kellene, ahol a cég az üzleti tevékenységét végzi. Másrészt az offshore struktúra megkönnyíti, hogy a tulajdonos kiléte titokban maradjon. Ami viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy ilyen módon illegálisan szerzett vagyonokat rejtsenek el. (Az offshore-ról ezt a részletesebb összefoglaló cikket érdemes elolvasni.)

Az ügyeknek a világ egyes országaiban nagyon komoly következményei voltak: az izlandi elnök belebukott a botrányba, a pakisztáni miniszterelnök pedig egyenesen börtönbe jutott az offshore-botrány miatt.

Más országokban szinte következmények nélkül maradtak az iratok alapján nyilvánosságra hozott visszaélések, megint máshol viszont bár nem szólt akkorát a botrány, mint ahol politikusok buktak bele, de az adóhatóságok munkacsoportjai szorgalmasan tárták fel az ügyeket. Ennek következtében az ICIJ gyűjtése alapján 2019 júliusáig 1,28 milliárd dollárnyi be nem fizetett adót hajtottak be.

Évről évre egyre nő a világban a vagyoni szakadék a szegények és a gazdagok között, az Oxfam International nemzetközi civil szervezet éves jelentése szerint 2018-ban a világ 26 leggazdagabb emberének annyi volt az összvagyona, mint a legszegényebb felének, azaz 3,8 milliárd embernek együttvéve – 2017-ben még a 43 leggazdagabb emberre volt igaz ez az egyenlőség. 

Az Egyesült Államokban, ahol ez a szakadék rohamosan tágul, ismét egyre többen emlegetik a vagyonadó bevezetését. A vagyonadó, ahogy a neve is mutatja, a nettó vagyon bizonyos töredéke fix időközönként befizetve, szemben a jövedelem után fizetett jövedelemadóval. Emmanuel Saez és Gabriel Zucman, a University of California kutatói nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták meg, hogy hogyan lehetne az Egyesült Államokban progresszív vagyonadót bevezetni.

Közeleg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 2019-es Fenntartható Fejlődés csúcstalálkozója (Sustainable Development Goals Summit 2019). A csúcstalálkozón a világ vezetői összegyűlnek az ENSZ New York-i központjában, hogy a lefektetésük óta először áttekintsék a szervezet Fenntartható Fejlődési Céljait. De mik egyáltalán az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai, és hogyan teljesít őket illetően az Európai Unió, azon belül is Magyarország? Kétrészes kitekintésünkben az Eurostat publikációi nyomán röviden összefoglaljuk, hogy hol tart hazánk és az unió a fenntarthatósági célok elérésében.

Az ENSZ 17 Fenntartható Fejlődési Céljának áttekintése az EU-ban és Magyarországon 1. rész

Közeleg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 2019-es Fenntartható Fejlődés csúcstalálkozója. A szeptember végi csúcstalálkozón a világ vezetői összegyűlnek az ENSZ New York-i központjában, hogy a lefektetésük óta először áttekintsék a szervezet Fenntartható Fejlődési Céljait. De mik egyáltalán az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai, és hogyan teljesít őket illetően az Európai Unió, azon belül is Magyarország? Kétrészes kitekintésünkben röviden összefoglaljuk, hogy hol tart hazánk és az unió a fenntarthatósági célok elérésében.